Negyven éve ostromolják Pál Ilona országos csúcsát

– A hétvégi országos bajnokságon a negyvenéves rekordját nem veszélyeztették.

– Négyszázon Molnár Janka 53.25 másodperccel győzött, ő négyszáz gáton is első lett. Janka még csak tizenkilenc éves, nagyon tehetséges. Ha kitartó lesz, s idejekorán nem hagyja abba, mint korábban több reménységünk, akkor megtámadhatja a csúcsomat is.

– Hogyan emlékszik vissza az 1980-as moszkvai olimpiára?

– Pályafutásom legemlékezetesebb versenye volt. Pedig előtte megsérültem, porckorongsérv miatt járni is alig tudtam. A Rába ETO sportorvosa, Povázsán József azonban testakupunktúrával csodát tett. Mindezek után 51.98 másodperces egyéni csúccsal tizenegyedik helyen végeztem Moszkvában, ahol Orosz Irénnel, Forgács Judittal és Tóth Évával 4x400 méteres váltóban országos csúccsal ötödikek lettünk. Ez a rekordunk is már negyvenéves…

– Számított arra, hogy az olimpia után csúcsot fut?

– Nem, mert az olimpia után már leeresztettem. Ezért amikor a Budapest Nagydíjon négyszázon hajráztam, nem akartam elhinni, hogy az időmérő, 48, 49, 50 másodpercet mutatott, majd 51,50-nél állt meg. Ugráltam örömömben, mert Balogh Györgyi nyolcéves rekordját javítottam meg.

– Miért nem tudják megdönteni a csúcsát?

– Ezen sokat gondolkoztam, hiszen negyven év alatt sokat fejlődtek az edzésmódszerek, a tárgyi feltételek. A négy évtized alatt ugyanakkor több tehetség is feltűnt. Közülük a győri Petráhn Barbara 2006-ban beállította a rekordomat Mexikóban, magaslaton.

– Kiderült, hogy a hetvenes-nyolcvanas években több szocialista országban államilag támogatott doppingolás volt. Nálunk is?

– Erről én nem tudok, én csak magamról nyilatkozhatok. Nekem soha sem kellett tartanom a doppingellenőrzéstől, mert csak a kemény edzéseknek és kiváló edzőmnek, Benkő Ákosnak köszönhettem az eredményeimet. A nemzetközi versenyeken láttam ugyan néhány gyanúsan férfias izomzatú ellenfelet. De a dopping elleni harc azóta is tart.

– Tudta, hogy a legendás riporternek, sportdiplomatának, Gyulai Istvánnak a kedvence volt, s nem csupán az eredményei miatt?

– Nem, de férjem viszont észrevette, hogy az atlétikai versenyek televí­ziós közvetítésein István rólam mindig nagyon szépeket mondott. Nagyon tiszteltem őt, mert felkészült riporterként jól népszerűsítette a sportot, köztük kedvencét, az atlétikát. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkáraként pedig mindig kiállt a magyar érdekekért.