Megcélozta Farkas Petra Tokiót

– Hogyan élte túl a járvány miatti kényszerszünetet?

– Eleinte nagyon nehéz volt, mert mi atléták pontos terv szerint edzünk, versenyzünk, aztán márciusban minden borult, minden bizonytalan lett. Szerencsére klubom, a Honvéd biztosította, hogy egyedül edzhettem a pályán, így nem kellett leállnom. Aztán májusban fokozatosan jöhettek a társak is. A helyzetünket nehezítette, hogy a járvány miatt sorra törölték a versenyeket.

– Mindezek után számított ilyen késői, de eredményes idénykezdésre?

– Igazából nem. Úgy gondoltam, az idei első szabadtéri versenyemen hatszázharminc–hatszáznegyven centit érhetek el. Magamat és edzőmet, Szenczi Lászlót is meglepte a hatszázhatvannégy centiméteres ugrásom. Mindez annak lehet az eredménye, hogy nem kellett erőltetett menetben készülnünk, több időnk jutott a technikai hibák kijavítására.

– Mennyiben segítette, hogy erős a hazai női távolugró élmezőny, hárman ugrottak hatszázötvenen felül?

− Ez rám pozitív hatással van, mert az erős ellenfelek a jobb eredmény elérésére inspirálnak. Például a tavalyi országos bajnokságon nagy csatát vívtam az elsőségért Nguyen Anasztáziával, aminek két egyéni csúcs lett az eredménye. Anasztázia hatszázhetvenhét centivel nyert, én hatszázhetvenkettővel lettem ezüstérmes. Ezt az eredményemet szeretném idén megjavítani.

− Hol, hiszen a nemzetközi versenyek a járvány miatt sorra elmaradnak?

− Valóban, de szerencsére itthon most már szinte minden hétvégén lesznek versenyek. Megrendezik a budapesti, majd az országos bajnokságot is. Mivel a párizsi Euró­pa-bajnokság is elmarad, amit nagyon sajnálok, a fő versenyünk az augusztus tizenkilencedikei Gyulai István-emlékverseny lesz Székesfehérváron.

− Tíz centire megközelítette a hatszáznyolcvankettő centiméteres olimpiai szintet. Megcélozza jövőre Tokiót?

− A célom az olimpiai indulás. A halasztás miatt csak december elsejétől lehet szintet teljesíteni. Az addig elért eredmények viszont beszámítanak a világranglistába, így az idei versenyeknek is van tétje.