Sport

Egy hasmenés döntötte el a vb-klasszikust

Labdarúgás. Éppen ötven éve Mexikóban fura ok miatt védett Peter Bonetti Gordon Banks helyett

Vasárnap lesz éppen ötven éve, hogy az első mexikói labdarúgó-világbajnokság negyeddöntőit – négyet ugyanazon a napon! – lejátszották. Különösen emlékezetes csatát hozott az előző vb két döntősének „visszavágója”, amelyet – az angolok azóta is így mondják – egy hasmenés döntött el.

Egy hasmenés döntötte el a vb-klasszikust
Gerd Müller a döntő gólt ünnepli a leóni mérkőzésen
Fotó: MH

Az 1966-os angliai torna finá­léjában a „háromoroszlánosok” felejthetetlen mérkőzésen, 4–2-re megverték a nyugatnémeteket hosszab­bításban. A futballvilág még ma is két pártra szakad a mérkőzésre gondolva: túljutott-e Geoff Hurst emlékezetes lövése után a labda a gólvonalon, vagy sem. Azóta vizsgálták számítógépes szakemberek, a labda röppályáját követő fizikusok a felvételt, de nincs megbízható válasz. Van ellenben poén: a svájci játékvezető, Gottfried Dienst kollégája, Tofik Bahramov jelzésére ítélt gólt. Az azeri-szovjet partjelző utóbb azt mondta, ez az ítélete volt a revans tőle a németeknek Sztálingrádért…

Négy évvel később a mexikói León­ban az elődöntőbe jutásért találkozott a két csapat. A nap másik három meccse is emlékezetes maradt (az uruguayiak hosszabbításban verték meg a szovjeteket, az olaszok négyszer annyi gólt lőttek a házigazda mexikóiaknak, mint amennyit a három csoportmeccsükön szereztek, a brazilok 4–2-re győztek az addigi meglepetéscsapat, a perui ellen, a két kispadon két kétszeres világbajnok brazil, Zagallo és Didi ült), de a mi kontinensünkön a slágert az egyetlen tiszta európai párbaj jelentette. Alan Mullery és Martin Peters góljaival Anglia kétgólos előnyt szerzett, és irányította a játékot. Néhány rosszul sikerült csere után (Bobby Charlton helyett Norman Hunter, Martin Peters helyett Colin Bell állt be) a németek Franz Beckenbauer és Uwe Seeler egy-egy góljával visszakapaszkodtak, kiharcolták a hosszabbítást. Végül egy cigánykerekezéshez hasonló mozdulattal gólt szerző csatárzseni, Gerd Müller közeli kapáslövése a második számú kapus, Peter Bonetti mellett a hálóba jutott, ezzel a címvédő elbúcsúzott. Az angolok mindmáig esküsznek rá, hogy nem kaptak volna három gólt, ha az akkor a posztján a világ legjobbjának tartott Gordon Banks védhet. Ám a csodakapust közvetlenül a meccs előtt legyűrte a hasmenés… Ahogy akkor mondták: utolérte Montezuma átka.

Kapcsolódó írásaink