A koronavírus kedvencei az élsportolók

Az első – igaz, csak kis mintás – kutatást mi, magyarok tettük le a témában az asztalra. A Lacza Zsombor vezette kutatócsoport a Testnevelési Egyetemen öt sikersportág válogatottjain végzett vizsgálatokat, és azt találták, hogy a 290 élsportoló 29 pozitív mintája jelentősen meghaladja a teljes népességben tapasztalt arányokat. A topversenyzők tíz százaléka esett át a vírusfertőzésen, és ez százszorosa (!) a hazánk teljes lakosságára vetített adatoknak. Általánosan az is kijelenthető, és ezt például Kozma Dominik és Kapás Boglárka úszók közölték közösségi oldalaikon is, hogy a fertőzés enyhe tünetekkel, sőt a világbajnok úszónő esetében teljesen tünetmentesen zajlott. Egyetlen Covid–19-cel megfertőződött válogatott úszó, a vb-bronzérmes Bohus Richárd nyilatkozta azt, hogy rendkívüli fáradtsággal jelentkezett a betegség, de csak később, a pozitív vírusteszt után nyert magyarázatot a jelentős levertség.

Két magyar kajak–kenu válogatott is elkapta a kórt, ráadásul már edzőtáborban voltak, amikor a második teszteredményükből kiderült, megfertőződtek. Varga Ádám és Noé Zsombor mindvégig tünetmentes volt, de mivel fertőzhettek, haza nem mehettek, miként válogatott társaik közé se. Így kerültek a karanténon belüli karanténba. „Ők végig tünetmentesek voltak, de nagyon fegyelmezetten két hétig a szobájukban maradtak, külön-külön szobában Dunavarsányban, és innen is szeretném megköszönni, mert az edzőtábor személyzete és az ottani kollégák is nagyon sokat segítettek abban, hogy ezt a dolgot át tudjuk vészelni” – nyilatkozta az esetről Schmidt Gábor, a Magyar Kajak–Kenu Szövetség elnöke a Hír TV-nek. (A két hét letelte után újra tesztelték őket, s a negatív eredményt megtudva azonnal felvették
a lapátot és vízre szálltak.)

Visszatérve a magyar kutatásra, a vizsgálat konklúziója nemcsak az, hogy az élsportolók rendkívül veszélyeztetettek, sőt, tulajdonképpen az egészségügyi dolgozók után a legveszélyeztetettebb társadalmi csoport Magyarországon, de az is, hogy a fertőzött sportolók közül csak egynél alakult ki védettség, azaz a koronavírus-járvány az élsportolók jelentős részét újra ledöntheti. Ebből következik, hogy a topversenyzőket – beszéljünk bármilyen sportágról – sűrűn kell majd ellenőrizni mindaddig, amíg nincs ellenszere a vírusnak. Lacza Zsombor, a Testnevelési Egyetem tudományos rektorhelyettese (a kutatásról szóló közlemény az intézmény honlapján jelent meg) egyébként a kutatást az egyik legelismertebb orvostudományi folyóiratnak, a Sports Medicine-nek ajánlotta közlésre.

Ami a nemzetközi médiát illeti, pár elemző írás itt is fellelhető. A kínai Chinadaily.com azt feszegeti, vajon a sportolók ellenállóbbak-e a vírussal szemben, mint mások. Felsorol számos élsportolót a világ minden tájáról, akiknek meg kellett küzdeniük a kórral, és leszögezi, a közvélemény szerint ugyan
a topversenyzők erősek, egészségesek, de semmivel sem védettebbek, mint bárki más, ha a Covid–19-ről van szó. Különösen, hogy a vírus a légzőszerveken keresztül támad, a sportolók pedig kifejezetten érzékenyek a légúti betegségekre. Megemlíti a cikk azt is, hogy a 2016-os riói olimpián versenyzők közül 292-en panaszkodtak valamilyen betegségre, s ezek 47 százaléka légzési nehézségekben jelentkezett. (A kisördög persze emlékeztet arra, hogy épp a légúti nehézségekre, asztmára szedhető gyógyszerek azok, amelyek doppingnak minősülnek – ha nincs rá külön engedély.)

Érdekes írást hoz az amerikai CBS Sport is, igyekezve összegyűjteni a vírusteszten megbukott élsportolókat Kevin Duranttól, a Brooklyn Nets profi kosarasától Paulo Dybaláig, a Juventus sztárfocistájáig (utóbbi nehezen gyógyult ki, a kéthetes karantén után is pozitív teszteredményeket produkált). Mondanivalója annyi, hogy soknak tűnik a sportolók körében a járványérintettség, de épp a sportolók azok, akik sokat utaznak, sok emberrel találkoznak, így nagyobb eséllyel érintkezhettek olyannal (akár sporttársukkal is), aki hordozta a vírust.