Szintemelésre készül Kovács Zsófi

­– Az elmúlt héten kerestem, de nem vette fel a telefont.

– Nagyon el voltam foglalva, a múlt héten érettségiztem.

– Hogy sikerült?

– Úgy érzem, jól. Nehéz volt a felkészülés, mert a járvány miatt nem járhattunk iskolába. Edzésre sem, mert a csarnokunkat bezárták. Így viszont több időm jutott a tanulásra. Az irodalmon, a matekon, a törin és az angolon már túl vagyok, egyedül a szakági érettségim van hátra. A dunaújvárosi Rudas Szakgimnázium sporttagozatos tanulója vagyok.

– A tokiói vizsgát viszont egy évvel elhalasztották. Sajnálja?

– Igazából számítottam rá. Nem volt más lehetőség. A tornászok a járvány miatt szinte sehol a világon nem tudnak edzeni. Számomra nem tragédia a halasztás, mert húszévesen, remélem, nem a tokiói lesz az utolsó olimpiám. A plusz egy évet arra akarom felhasználni, hogy a gyakorlataimba beépített új elemek bemutatását tökéletesítsem.

– Mikor edzett utoljára?

– Tornaedzésem utoljára március elején volt. Egy hónap pihenő után itthon kezdtem el sportolgatni. Futottam, tornásztam, erősítettem. A mi sportágunkban az edzés szerhez kötött, ezért már nagyon várom, hogy kinyissák a csarnokot. Biztosan nagyon nehéz lesz az újrakezdés…

– Sietnie nem kell, hiszen ki tudja, mikor lesznek újra versenyek.

– Hát, igen, ez még bizonytalan. De remélem, a nyár végén vagy ősszel már lesznek versenyek. A legfontosabb, hogy több sérülés után most teljesen egészséges vagyok, így folytathatom majd az edzéseket. A cél, Tokió ugyan még távoli, de a feladat is nagy, a gyakorlataim szintjeinek az emelése.