Sport

Hol van már az ezüst tavasz…

Labdarúgás. A Videoton harmincöt évvel ezelőtt a vidéki klubok legnagyobb nemzetközi kupasikerét érte el legendás UEFA-kupa-menetelésével

A magyar labdarúgás történeté­ben soha nem ért el nagyobb sikert vidéki csapat, mint a Videoton 1985-ben: május második szerdáján, majd két héttel később az UEFA-kupa döntőjében szerepelhetett.

Hol van már az ezüst tavasz…
Disztl László és Emilio Butragueño az UEFA-kupa döntőjében
Fotó: A szerző archívuma

Olyan magas hőfokú futball-láz tombolt Magyarországon akkoriban, amilyenre az előző évtizedekben ritkán volt példa. Tényleg úgy festett, a magyar futball visszatérhet oda, ahová korábban tartozott, az európai elitbe. A Verebes József nevéhez és csapatához köthető győri futballforradalmat és a Bicskei Bertalan által irányított ifjúsági válogatott Európa-bajnoki címét követően Mezey György szövetségi kapitány válogatottja a kijutás biztosításáig százszázalékos teljesítménnyel teljesítette a világbajnoki selejtezőket, olyan eredményeket ért el, ami alapján 1985 végén Európa legjobb válogatottjaként jegyezte a France Football. A klubfutballban az Újpesti Dózsa emlékezetes menetelését a KEK-ben (hosszabbításban esett el az elődöntőbe jutástól Alex Ferguson Aberdeenje ellen) a következő szezonban a Videoton csodája követte.

A székesfehérvári futballisták eufó­riába borítottak egy várost, sőt egy országot, megismertették a Videoton nevet egész Európával, s nem mellékesen a magyar klubfutball legnagyobb sikerét érték el a Ferencváros 1965-ös VVK-győzelme óta. Az 1984–1985-ös UEFA-kupa-menetelés maga volt a csoda, vagy ha ez nem lenne szörnyű képzavar, még annál is több. Pedig 1984 szeptemberében – noha előtte nyáron a Vidi hatból hat meccsen győzve remekelt az Intertotó-kupában – még a legoptimistábbak is csak remélték, hogy a csapat megismételheti az 1976-os őszi teljesítményét, amikor három fordulót menetelt az UEFA-kupában.

Minden állomásnak megvolt a maga felejthetetlen kuriózuma. A Dukla Praha elleninek a Disztl Pétert helyettesítő Koszta János prágai remeklése. Az Európa-bajnokokkal, világhírű játékosokkal felálló Paris Saint-Germainnel szemben a Szabó József és Csongrádi Ferenc duplájával elért 4–2-es siker a Parc des Princes-ben, aztán a félbeszakadt visszavágó körüli kalamajka s a megismételt mérkőzés. A belgrádi Partizan ellen Szabó fehérvári mesternégyese. A Manchester Uniteddal vívott márciusi párharcban a „minimalista programmal” kibekkelt hosszabbítás, aztán a felejthetetlen tizenegyespárbaj Disztl Péter bravúrjaival. A Željezničar elleni elődöntőben a védők gólképessége, itthon Disztl László, Szarajevóban, szinte már vesztett helyzetben, Csuhay József bravúros gólja. S persze a Real Madrid elleni döntő, amelyben a Székesfehérváron tartalékos összeállításban elszenvedett 3–0-ás vereség után a Bernabéuban nyert a Videoton, miután Disztl Péter kivédte Jorge Valdano büntetőjét, Májer Lajos pedig remek gólt lőtt.

A székesfehérvári döntőre mobillelátókkal negyvenezresre bővítették a Sóstói Stadiont – a jegyeket órák alatt elkapkodták. Disztl Péter, Végh Tibor, Disztl László, Csuhay József, Horváth Gábor, Csongrádi Ferenc, Palkovics István, Burcsa Győző, Vadász Imre, Májer Lajos, Szabó József, Nováth György, Wittman Géza, Vaszil Gyula, Borsányi István, Gömöri Ottó, Koszta János, Gyenti László, Faddi Máté, Kovács Ferenc vezetőedző és a stáb harmincöt év múltán is szívmelengető, emlékezetes sikerrel írta be a nevét a magyar futball aranykönyvébe. Ezüst­-érmesként is.

Kapcsolódó írásaink

Az Ördögöt szolgálták

ĀLabdarúgás. Az AC Milan magyarjai a korábbi válogatott Hajós Árpádtól és Viola Józseftől Bánás Józsefen át az ötvenes évek két edzőóriásáig, Czeizler Lajosig és Guttmann Béláig