Futással is védekezik a berozsdásodás ellen

– Hol és hogyan vészeli át a járvány miatti veszélyhelyzetet, a mozgásában korlátozott időszakot?

– Az igazat megvallva nagyon keveset teniszezem, inkább a futást, szabadtéri kondigyakorlatokat részesítem előnyben. Idén végre több mint egy évtized után itthon ünneplem majd a születésnapomat, családi körben. A korlátozások miatt rengeteget főzök, új recepteket próbálok ki, franciául tanulok, és elkezdtem egy lakberendező tanfolyamot is. Próbálom tartalmasan eltölteni az időmet, de pihenek is, hiszen sok-sok éve nem volt erre lehetőségem.

– Mikor volt ilyen hosszú ideig itthon?

– Legutóbb talán 13-14 éves koromban, mielőtt elindult a nemzetközi karrierem. Ezen a héten Madridban lennék, a születésnapomat hagyományosan a májusi római versenyen töltöm évek óta, ahová néha a családom is kilátogat. Ezeket a tornákat sajnálom, fantasztikus hangulatú, remek versenyek. Persze az elmaradt Fed Kupa és a párizsi Roland Garros miatt is fáj a szívem, de remélem, ezeket még nem törölték véglegesen.

– Tartja a kapcsolatot világbajnok társával, Kristina Mladenoviccsal?

– Persze, csak azért, mert nincsenek tornák, Kiki még mindig az egyik legközelebbi barátnőm. Beszélünk mindennap, tudjuk, ki mit csinál, mivel tölti a napját. Én gyakorlom a franciát, ő pedig elmeséli nekem a virtuális PS4-teniszmeccseken szerzett tapasztalatait.

– A kényszerszünet után mennyi időre lesz szüksége a formába kerüléshez?

– A mostani szünetet nem úgy kell érteni, hogy senki nem csinál semmit. Sokunk sportol mindennap, viszont nem a teniszütő az elsődleges sportszerünk. Fizikailag szerintem nem kell majd sok, a játék mentális része az, amihez biztos, hogy több időre lesz szükség. Szerintem az első, kisebb versenyek is bombaerősek lesznek, hiszen mindenki sikerre és meccsre éhesen fog érkezni.

– Mikor?

– Ez még bizonytalan. Meglepődnék, ha júliusban újraindulna a szezon, hiszen már augusztusi versenyt is töröltek Kanadában, New Yorkban pedig jelenleg járványkórház van a teniszstadionban. Így nehéz tervezni. De nem panaszkodom, hiszen mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem hónapról hónapra élünk, de persze a mi készleteink sem végtelenek. Olyan családból származom, ahol megdolgoztunk azért, amink van. Ezért maximálisan átérzem a helyzetet, tudom, hogy sokaknak most rettentően nehéz, ezért is segítek, ahol tudok.