Olimpia helyett az érettségin vizsgázik

– Milyen érzés volt újra vízbe ugrani a Duna Arénában?

– Már nagyon vágytam rá, hiszen hat hete nem úsztam. Az első néhány tempó szokatlan volt, de utána már nagyon jó érzés volt. Mivel ilyen hosszú szünetem már sok éve nem volt, ezért fokozatosan kapom majd a terhelést. Még csak napi egy edzésünk lesz. Ma négy kilométert úsztam, átlagban délelőtt és délután összesen 15-16-ot szoktam.

– Mit csinált a hosszú kényszerpihenő alatt?

– Szárazedzéseket végeztem, futottam, kerékpároztam, és saját testsúlyos erősítő gyakorlatok is voltak. Emellett tanultam is. A kőbányai Altisz Alapítványi Gimnázium tizenkettedikes tanulója vagyok. Úgy volt, hogy az olimpia miatt egy évet halasztok, de mivel ez idén elmarad, szeretném befejezni a gimnáziumot. Volt mit bepótolnom, most készülök az érettségire.

– Hogyan érintette, hogy egy évvel elhalasztották a tokiói olimpiát?

– Először nagyon el voltam keseredve, hiszen hónapok óta az olimpiára készültem. Utána aztán megpróbáltam a halasztás pozitív hatására gondolni. Tizennyolc éves vagyok, egy év alatt sokat erősödhetek, fejlődhetek. Tavaly a világbajnokságon négyszáz gyorson már nagyok közel, két századmásodperce voltam a dobogóhoz.

– Elkezdték az edzéseket, de mire készülnek?

– Ezt még nem tudom. Most az elsődleges cél, hogy folyamatosan visszanyerjük az erőnket, az iz­mainkat, az úszóformánkat. Még bizonytalan, mikor rendezhetnek újra úszóversenyeket. Minden a járvány alakulásától függ. Reméljük, hogy augusztusban már az országos bajnokságon érmekért küzdhetünk. S nagyon jó lenne, ha az elhalasztott budapesti Európa-bajnokságot ősszel meg tudnák rendezni. Mi nem tehetünk mást, mint hogy a szigorú szabályokat betartva edzünk.