Sport

Lelovich és Weisz: az aranycsinálók

Labdarúgás. A Bologna és a magyarok, az első kapustól a sikeredzőkön át az egykori fradistákig

A hétszeres bajnok Bologna is azon olasz klubok közé tartozik, amelyek történetében nagyon fontos szerepet játszottak a magyarok.

Lelovich és Weisz: az aranycsinálók
Détári Lajos (jobbról) nagy népszerűségnek örvendett Bolognában
Fotó: A szerző archívuma

Sorozatunk korábbi írásaiban már foglalkoztunk – a Serie A klubjai közül – a Juventusszal és az Interrel is. Most egy olyan klub van soron, amelynek első nemzetközi kupagyőzelme egy honfitársunk nevéhez fűződik, s amelynek színei­ben játszott legutóbb magyar futballista a Serie A-ban.

A játékosok közül Koch Dániel neve kívánkozik a kronológiai sor élére. Az egykori kapus nyomára hazai forrásokban nem bukkantunk, de a Bologna FC-nél számon tartják, megjegyezve: „klubunk első kapusa és egyben első magyarja 1910. március 20-án mutatkozott be, két mérkőzésen őrizte a kaput”. Az is kiderült, hogy Koch diákként élt a városban. A többi szereplő neve lényegesen ismertebb.

A futballisták mindegyike szerepelt a magyar válogatottban. Wéber Lajos és Urik József (1925–1926) egyetlen idény után távozott, az úgynevezett viareggiói charta szigorítása miatt. A második világháború után került a klubhoz Mike István (1947–1950), a Ferencváros korábbi válogatott csatára. Jó emlékeket őriznek róla Bolognában, mindmáig klubrekorder azzal, hogy az 1948–1949-es idényben, a Livorno ellen öt gólt lőtt kilencven perc alatt. Igazán dicséretes mutatókat ért el: 116 bajnoki találkozón 53 gólt ért el, mindkét ott töltött teljes idényében házi gólkirályként zárt. Mi több, az 1948–1949-es szezonban harmadik lett a Serie A góllövőlistáján, csak Nyers István és Amedeo Amedei előzte meg. Másképpen: az olasz élvonal legjobb három góllövőjéből kettő magyar volt. Hasonlóan jó teljesítményt nyújtott a szintén korábbi ferencvárosi, Sárosi III Béla. Kevésbé hagyott szép emlékeket magáról Sipos Vilmos. Utóbbi kettő már Mike előtt, az 1946–1947-es szezonban ott játszott, mások mellett a későbbi vb-ezüstérmes, Európa-bajnok szövetségi kapitány, Ferruccio Valcareggi játékostársaként.

Détári Lajos következett a sorban, körülbelül négy évtizeddel Mike távozása után. A klub szurkolói nagyon sokra tartották technikai képzettségét, az idősebbek mindmáig emlegetik a Bresciának, a Barinak és a Lucchesének lőtt góljait, de a csapat a szezon végén kiesett a Serie A-ból. Több mint negyedszázaddal később lett újra magyarja a Bolognának: Nagy Ádám. A fiatal válogatott középpályás a 2016-os Eb után került a Serie A-ba, tavaly nyári Angliába szerződéséig 51 meccset játszott az olasz élvonalban. A játékosoknál sikeresebben működtek az edzők. A Bologna 1932-ben Lelovich Gyulával nyerte meg a kor legfontosabb nemzetközi kupasorozatát, a Közép-európai Kupát. Dolgozott még a klubnál a harmincas években Nagy József (1932), Kovács Lajos (1934), majd a háború után Viola József (1946–1947), ismét Lelovich Gyula (1947–1948, 1952), végül dr. Sárosi György (1957–1958) is. Mindannyiuknál nagyobb diadalt aratott a tragikus sorsú Weisz Árpád, aki 1934 és 1938 között bajnoki címet nyert a csapattal 1936-ban és 1937-ben, sőt még a szintén arannyal zárt 1938–1939-es szezon első öt fordulójában is ő ült a kispadon. Azután zsidó származásúként távozni kényszerült…

Kapcsolódó írásaink

Döme Frankfurtban lett világsztár

ĀLabdarúgás. Az Eintracht magyarjai a Goldberger família leszármazottjától a klub egyetlen bajnokcsapatának csillagán át a Német Kupa fináléját eldöntő szabadrúgáslövőig