Sport

Döme Frankfurtban lett világsztár

Labdarúgás. Az Eintracht magyarjai a Goldberger família leszármazottjától a klub egyetlen bajnokcsapatának csillagán át a Német Kupa fináléját eldöntő szabadrúgáslövőig

Talán nem is gondolnánk: tizenhat magyar került játékosként vagy edzőként kapcsolatba az Eintracht Frankfurttal! Akad, aki bajnoki címet nyert, akad, aki kupagyőzelmet szerzett, s olyan is, aki futballistaként és edzőként is szolgálta a Majna menti klubot.

Döme Frankfurtban lett világsztár
Détári Lajos az Eintracht mezében. A Bundesliga legjobb légiósai között volt 1987–1988-ban
Fotó: A szerző archívuma

Lassan száztíz (!) éve lesz, hogy az első magyar játékos felbukkant Frankfurtban. Szinte teljesen elfeledtük, de szerepelt a magyar válogatottban is, sőt pályafutása alapján akár a mi labdarúgásunk első nemzetközi klasszisának is tekinthető. Az óbudai Goldberger család leszármazottja, akit külföldön Paul von Goldberger néven ismertek, itthon leginkább Gillyként vagy Gilly-Goldbergerként emlegették, 1911 februárjában költözött Németországba. A bécsi Illustriertes Österreichisches Sportblatt 1911. november 25-i száma arról számolt be, hogy Gilly jubileumot ünnepelt, a 350. első osztályú futballmérkőzésén szerepelt. Úgy számolta, ebből Németországban 158-on, Magyarországon 108-on, Ausztriában 63-on, Svájcban 21-en szerepelt. (A magyarországi szám legfeljebb minden mérkőzést beszámítva lehet helytálló.)

A húszas években két korábbi MTK-s futballozott az akkor már az Eintracht nevet viselő egyesületben. A Münchenből érkező Károly József (1925–1926) egyszer nyert bajnokságot a kék-fehérekkel, érdekes, hogy Frankfurtban sokkal eredményesebben vadászta a gólokat, mint itthon, 15 tétmérkőzésen tízet szerzett. Hajdanán éppen Szabó Péter, becenevén Petár helyére került a Hungária útra, az előd 1920 és 1923 között 33 bajnoki mérkőzésen 20 gólt lőtt Frankfurtban, egy idényen keresztül (1920–1921) Kürschner Izidor volt az edzője. Szabó is a tréneri pályára lépett aztán, 1939-től 1941-ig vezette a csapatot, majd a frankfurti csapatok közös edzéseinek irányítója volt 1942–1943-ban.

A háború befejeződése után Csákány Jenő, a Kolozsvári AC 1944-ben Magyar Kupa-döntős csapatának kiváló fedezete volt az első magyar labdarúgó Frankfurtban, 1946-ban 27 mérkőzésen hat gólt szerzett az ismét engedélyezett Oberligában.

A következő nagy korszakot az ötvenes évek második fele jelentette. Az 1956-os forradalom után külföldön maradt ifjúsági válogatott tagja közül Hanek János és Lőrincz Tibor csak epizodista volt Frankfurtban (1957–1958), ám Sztáni István beírta a nevét a klub aranykönyvébe. Vezérletével nyerte meg az Eintracht történetének mindmáig egyetlen bajnoki címét. A gárda százezer néző előtt, hosszabbításban 5:3-ra nyerte meg a berlini bajnoki döntőt, Eckehard Feigenspan három és Sztáni István két góljával. Az Eintracht a következő idényben bejutott a BEK-döntőbe, de már magyar játékosa nélkül, ő akkor már a Standard Liège sorait erősítette. Igaz, később játszott még az Eintrachtban (1965–1968).

Ne veszítsük el az edzői szálat se: Lóránt Gyula, az Aranycsapat egykori középhátvédje 1976 novemberétől pontosan egy éven át dirigálta a franfurtiakat, majd a Bayernhez igazolt. Csernai Pál, aki 1977 júliusától négy hónapon át Lóránt segítője volt a Frankfurtnál, 1988 őszén vezetőedző is volt.

De vissza a játékosokhoz: Sztáni István annak idején nagyon sokat segített a klub következő magyarjának, Détári Lajosnak a beilleszkedésében. A válogatott középpályás 1987 nyarán igazolt a Bp. Honvédból az Eintracht Frankfurtba, 33 Bundesliga-mérkőzésen 11 gólja kiváló teljesítménynek számított. Détári legnagyobb mérkőzése ráadásul nem is bajnoki volt abban az idényben, hanem a berlini kupadöntő, amelyet a 81. percben rúgott szabadrúgásgóljával nyert meg az Eintracht a VfL Bochum ellen. Miként Sztáni, „Döme” sem maradt a nagy siker után, az Olympiakosz Pireusz által kifizetett vételi ár a világ második legdrágább futballistájává emelte.

Az elmúlt negyedszázadban Petry Zsolt (1998–1999, csak tartalékként), Pisont István (1998–1999), Dombi Tibor (1999–2000) is tartozott az Eintracht kötelékébe. Egy hajszálnyira volt ettől Hrutka János, akit az ezredfordulón szerződtetett volna a klub, de a sportorvosok megvétózták ezt. A sorban az (eddigi) utolsó Huszti Szabolcs, aki 2016-ban harminc bajnoki találkozón játszott, és három gólt szerzett.

Kapcsolódó írásaink

Négyen a francia bajnoknál

ĀLabdarúgás. Az Olympique Marseille magyarjainak története a vb-ezüstérmes Kohut Vilmossal, a mi válogatottunk ellen játszó Virág Ödönnel és a kalandos életű Eisenhoffer Józseffel