Sport
Az Újpestből erősítettek a Bayern ellen
Labdarúgás. A bécsi Austria magyarjai, a tökéletesen játszó Konrád Kálmántól az Aranycsapat balszélsőjén át a nagy kedvenccé vált Nyilasi Tiborig

Immár több mint száz évvel ezelőtt, a magyar futballisták első nagy kirajzása idején érthetően Bécs volt az egyik legvonzóbb célállomás. A kor klasszisai közül többen is az akkor már csak egykori császárvárosban keresték a jobb életet. Közöttük volt a két Konrád fivér és Schaffer Alfréd is. Az Amateuréhez (hivatalos nevén a Wiener Amateur-Sportvereinhoz) kerültek, amelynek akkori futballvezére, a két háború közötti európai labdarúgás egyik legmeghatározóbb alakja, Hugo Meisl karolta fel őket. Schaffert s szintúgy a Konrád fivéreket Bécsben jó álláshoz segítette azért, hogy csapatában, az Amateurében játsszanak. A név komolyan veendő: akkor még Ausztriában is amatőr volt a futball státusza, de ettől még profi a megkereshető jövedelem s a fiúk tudása. Meisl azt terjesztette, hogy „Konrád Kálmán az egyetlen játékos Bécsben, aki tökéletesen játszik”. A futballvezérnek hihetünk, különben is Kálmán, azaz Csámi és a kétéves orosz hadifogságot soha ki nem heverő, mégis nagyszerűen futballozó Jenő tanította meg az addig az angol típusú erőfutballt preferáló bécsieknek az MTK rövid passzos, sok cselre alapozott, eredményes játékstílusát.
Érdekes, hogy Spéci nem volt nagyon jóban a Konrád fivérekkel, akik Schaffer Alfréd leigazolása után elhagyták az Amateure gárdáját, mindketten a Viennához szegődtek.
Egy esztendő múlva Spéci Prágába távozott, akkor Csámi visszalépett az „amatőrökhöz”. Lila-fehérben kétszeres bajnok (1924, 1926) és négyszeres kupagyőztes (1921, 1924, 1925, 1926) lett. Akadt a korszaknak még egy magyarja, Vanicsek János.
Amikor a később Amerikában és a Hungáriánál is ünnepelt Konrád II még javában futballozott, a bátyja, Jenő (1925–1926-ban, a duplázással zárt idényben) és Schaffer Spéci (1928–1929) is edzette a csapatot. Konrád I ismét dirigálta 1935 elejétől másfél éven át az akkor Európa legjobbjai közé tartozó bécsi lila-fehéreket. Azóta, immár több mint nyolcvan éve mindössze egy magyar dirigálta az Austriát: Guttmann Béla (1973).
A magyarok következő nagy korszaka 1956 után jött el, a külföldön maradt ifjúsági válogatott két tagja, Szalay Tibor és a később a Vasassal nagy karriert befutó, 1966-ban világbajnoki résztvevő Mathesz Imre (1956–1958) is játszott az Austriában. Főleg barátságos találkozókon. Az 1958-ban Sevilla felé induló Szalay például 46 mérkőzésen 25 gólt szerzett. Ugyancsak a lila-fehérekhez került Sági András, aki aztán az FK Austria ausztráliai túráján az ötödik kontinensen maradt.
Grosics Gyula járt ugyan le edzeni az Austriához, de nem játszott, az Aranycsapat egy másik tagja, Czibor Zoltán ellenben igen, igaz, egyetlen hivatalos meccsen (1963. április).
A korábbi válogatott Magyar István 1982 és 1986 között 69 hivatalos mérkőzést játszott a klubban. Második idényében régi ismerős került mellé: Nyilasi Tibor, aki az érte 6,5 millió schillinget fizető Austria sztárja lett. Első évében már osztrák gólkirály volt. Öt szezont játszott légiósként, három bajnoki címet nyert, egyszeres kupagyőztes volt Ausztriában. Nyilasi 1983 és 1988 között 176 hivatalos mérkőzésen 111 gólt szerzett (a bajnokságban 121/81).
A kilencvenes években Keresztúri András (1993–1994) és a volt zalaegerszegi Horváth Attila (1996. július–szeptember) kapott szerepet. Korsós György a klub amatőrcsapatában futballozott (2008–2009). Mindannyiuknál nagyobb sikerekben volt része a kapus Sáfár Szabolcsnak, aki 2003 és 2011 között bajnok (2006) és négyszeres kupagyőztes (2005, 2006, 2007, 2009) is volt lila-fehérben.
Érdemes megemlíteni, hogy a klub statisztikusai számon tartják azokat is, akik csak egy-egy vendégjáték erejéig viselték az FK Austria mezét. Visszafelé haladva az időben, Egressy Gábort (1998), a klub hetvenedik születésnapja alkalmával tartott jubileumi tornán szereplő, két világbajnokságot is megjárt Tóth Józsefet (1981) és nem utolsósorban az Újpesti Dózsa nagyszerű trióját.
Az FK Austria 1971. augusztus 4-én ünnepelte a 60. születésnapját. A bécsiek a Bayern Münchent hívták meg a találkozóra ellenfélnek, saját csapatukat pedig megerősítették három újpestivel. Így állt fel az Austria csatársora: Fazekas László, Helmut Köglberger, Bene Ferenc, Zámbó Sándor.