Sport
Legyen nekik könnyű a föld
Labdarúgás. Egykori spanyol futball-legendák is a koronavírus áldozatai között, elhunyt a szerb, az egyetlen tréner, aki a Real Madridot, a Barçát és az Atléticót is irányította

Az elmúlt napokban a spanyol futball három korábbi fontos szereplője is elhunyt, kettejük halálának köze volt az országot mélyen sújtó koronavírus-járványhoz. (Miként a már korábban életét vesztő egykori Real Madrid-elnök, Lorenzo Sanz esetében is ez volt a helyzet.)
Az áldozatok között van José Luis Capón, az Atlético Madrid legendás védője, aki 72 évesen megfertőződött a vírussal, majd annak szövődményeként tüdőgyulladásban hunyt el. Capón négy és fél évtizeddel ezelőtt járt pályafutása csúcsán, amikor megnyerte a Világkupát az Atlético Madriddal, előtte játszott a Bayern München elleni, kétmeccses BEK-döntőben.
Gyászolt (ismét) a Real Madrid is, 73 évesen elhunyt a hetvenes évek nagyszerű védője, Gregorio „Goyo” Benito. Az 1969 és 1982 között a klubot szolgáló hátvéd 420 hivatalos mérkőzést játszott a csapat színeiben, hat bajnoki címet és öt országos kupát nyert. Az elmúlt években Alzheimer-kórral küzdő egykori sztárfutballista Madridban egy idősek otthonában lakott, amelyben felütötte fejét a járvány. Ebben hunyt el.
A spanyol futballélet – és természetesen a világ labdarúgása – gyászolja a szerb Radomir Anticsot, az egyetlen edzőt, aki az Atlético Madridot, a Real Madridot és a Barcelonát is dirigálta. (A sztárjátékosok közül is csak egy ilyen akadt: Bernd Schuster.)
Antics a Vajdaságban, Zsitistében (magyar nevén Bégaszentgyörgyön), egy kis, kétezer lelkes faluban született, húszévesen került a belgrádi Partizanhoz. Ellentétben velünk, magyarokkal, az akkori jugoszláv élvonal játékosai már az ötvenes évek végétől külföldre szerződhettek, ő is ment 1976-ban, először Isztambulba, a Fenerbahçéhoz. Két év után Spanyolországba, a Real Zaragozába igazolt, majd rövid ideig Angliában is játszott, a Luton Townban. Egyszer szerepelt a jugoszláv válogatottban is, de tagadhatatlan, hogy edzői sikerei messze túlragyogták azt, amit védőként elért. Csak spanyol klubokat dirigált 1988-tól húsz éven keresztül, 2008-tól aztán két éven át szerb szövetségi kapitány is volt, valamivel több mint évi 300 ezer eurós fizetésén kívül kért még félmillió euró jutalmat, ha kiviszi a nemzeti csapatot a dél-afrikai világbajnokságra. Kivitte… Túl a hatvanon akadt még egy különös vállalkozása: két kínai klubnál is dolgozott, mondjuk úgy, számára nagyobb anyagi sikert hozott a kaland, mint szakmait.
Mindegy, rá elsősorban úgy emlékeznek majd az emberek, mint az edzőre, aki 1996-ban duplázni tudott az Atléticóval. Pedig a spanyol sajtó nem jósolt nagy jövőt neki: az öntörvényű klubelnök, Jesús Gil y Gil átlagosan hat hónap után útilaput kötött az edzői talpára. Ám Anticsra nem volt oka megorrolni. Az Atléti a tizenegyedik játéknap után már kilenc győzelemnél tartott. Minden alapjátékosa addigi pályafutása legjobb formáját mutatta, de az argentin Diego Simeone, a spanyol Kiko és José Luis Caminero, a bolgár Luboszlav Penev a jók közül is kiragyogott. S még rajtuk is túltett a szerb Milinko Pantics, akit az európai csúcsfutballban ismeretlen játékosként igazolt Antics a görög Panionioszból.
A 71 éves Radomir Antics hasnyálmirigy-gyulladásban hunyt el.