Sport

A futó szenvedéséből születik az aranyérem

Atlétika. Fókuszban Iglói Mihály, akinek irányításával a hazai távfutás az ötvenes években a világ élvonalába került, versenyzői akkor huszonegy világcsúcsot futottak

A Magyar Edzők Társasága 2020-at Iglói Mihály évének nyilvánította, a méltatlanul elfejtett atlétaedző három országban is maradandót alkotott. Tanítványai összesen 307 csúcsot értek el, 31 világ-, 25 Európa-, 157 görög, 49 egyesült államokbeli, 45 magyar és két Balkán-rekordot futottak.

A futó szenvedéséből születik az aranyérem
Mikes Ferenc, Iharos Sándor, Iglói Mihály, Rózsavölgyi István és Tábori László
Fotó: MET

A világ atlétikájának egyik legsikeresebb edzője, Iglói Mihály sikeres pályafutása hazánkban azért is kevésbé ismert, mert politikai meggyőződése miatt 37 évig önként vállalt száműzetésben élt. Az 1956-os melbourne-i olimpia után nem jött haza, az Egyesült Államokban folytatta eredményes edzői munkáját, majd a görög távfutókat vezette a csúcsra. A huszadik század történelmének keserű fintora, hogy magyar tanítványai 1952 és 1956 között huszonegy világcsúcsot futottak, viszont kiváló versenyzői közül egyedül az amerikai Robert Schul állhatott fel olimpián a dobogó legfelső fokára, az 1964-es tokiói játékokon győzött 5000 méteren.

Az 1908-ban született Iglói Mihály a harmincas években válogatott távfutóként szembesült azzal, hogy a hazai és a nemzetközi szint között hatalmas a szakadék. A mindig a legjobbra, a győzelemre törekvő fiatal edző a finn Vierumäki edzésmódszerét tanulmányozta, és rájött, ahogy itthon edzenek, csupán „kocogás, szinte felesleges időtöltés”.
A finn futók ugyanis már kombinálták a tempófutást, intenzív intervallumos, ismétléses edzésmódszer szerint készültek. Ezt később a cseh Emil Zátopek tökéletesítette. Iglói nem csupán megfigyelte az eredményes finn edzésmódszert, hanem amikor kétévi hadifogság után hazatért a Szovjetunióból, kidolgozta saját, korszerű edzésrendszerét.

Világcsúcstartó tanítványai közül Rózsavölgyi Istvánnal a 2000-es évek elején tatai lakásában próbáltuk megfejteni volt mesterének a titkát: „Soha sem vitatkozott velünk, erre nem adott lehetőséget. Az edzésekbe például soha sem szólhattunk bele. Olyan főnök volt, akit mindenki tisztelt, fanatikus volt, s ez ránk is átragadt. Emlékszem, egy hideg téli napon nyugodtan feküdtünk az ágyban, mert havazott, s arra számítottunk, aznap az edzés elmarad. Náci bácsi viszont már hajnalban felkelt, s kiment az Építők pályájára, ahol egy futósávban ellapátolta a havat. Amikor reggel kiérkeztünk, mínusz öt fok volt. Mondtuk is neki, ilyen hidegben nem lehet edzeni. Ő erre levetette a kabátját, s azt mondta, addig ül a havon pulóverben, míg futunk. Ezek után nem tehettünk mást, rábeszéltük, hogy vegye vissza a nagykabátját, s elkezdtünk edzeni” – emlékezett a tanítvány.

A világhírű edző a szülőföldjétől nem tudott elszakadni, s amint tehette, a hetvenes évektől rendszeresen hazalátogatott. A TeleSport tévéműsorban a volt atléta, Gyulai István riporter faggatta őt edzői sikeréről. „A legfontosabb a tapasztalat és a jelenlét – magyarázta az idős mester. A futóim nélkülem soha nem edzettek. Hiába készítettem el az edzéstervet, ha a bemelegítésnél láttam, hogy a tanítványomra az nem jó hatással lesz, akkor változtattam rajta. Ezért az edzőnek mindig a tanítványa mellett kell lennie.”

Az országos bajnok és csúcstartó Török János – akinek a felkészülését 1978-tól két évig segítette – úgy vélte, Iglói szuggesztív, karizmatikus és bölcs ember volt. „Egyszer mondtam neki, hogy Náci bácsi, nagyon fáradt vagyok, erre ő csak felnézett az égre, és annyit mondott, csinálni kell, mert halálunk után, odalent nagyon sok sötét éjszaka vár ránk. Jópofa, humoros ember volt, olyan tekintéllyel és tudással, hogy még én, a makacs tanítványa sem mertem neki visszadumálni.” A három világrekordot futó amerikai Jim Beaty így emlékezett róla: „Azt mondta, én vagyok az edző, te vagy a futó. Vagy azt csinálod, amit én mondok, vagy elmész.”

Harminchét év után, 1993-ban Iglói Mihály hazatelepült, s ugyan néha belátogatott az atlétikai szövetségbe, de még régi sporttársainak sem árulta el, hol lakik, s mi a telefonszáma. Közeledve a kilencvenedik évhez, egyre betegesebb lett, többször meg kellett műteni. A világ egyik legsikeresebb atlétaedzője, csendesen viselt, rövid szenvedés után, 1998. január 4-én halt meg. Öröksége lehet napjaink futóinak a magyarázat arra, hogy miért eredménytelenek nemzetközi szinten: „A jó közép- és hosszútávfutó arcán ott van a szenvedni tudás jele. És ez az, ami a mostani atlétákon felfedezhetetlen.”

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom