Sport

Kuksi, Kocka, Katalónia

Labdarúgás. A Barcelona magyarjai a mágneskezű kapustól a második ligából szerződtetett szélsőn át a legendás, BEK-döntős trióig – a sort egyelőre Vincze Ottó zárja

A Barcelona magyarjainak két „aranykora” is volt: az első a húszas–harmincas években, a második az ötvenesekben. Amúgy meg bármilyen kvízben elmenne „főkérdésnek” melyik volt az a másodosztályú magyar klub, amely egy éven belül adott játékost a Real Madridnak és a Barcelonának is. Mert ilyen is megtörtént.

Kuksi, Kocka, Katalónia
A Barça három magyarral. Jobbról a második Kocsis, majd Czibor és Kubala
Fotó: A szerző archívuma

Pozsonyi Imre szerepelt a válogatott első hivatalos mérkőzésén, az 1902. októberi, bécsi találkozó magyar szereplői közül utolsóként hunyt el. Jeles edzői pályafutásának akadtak sikeres külföldi állomásai is, lengyel és jugoszláv bajnok is volt, no, meg katalán bajnok és a spanyol Király-kupa győztese. Utóbbi két címet természetesen az FC Barcelonával érte el, az alapító Hans (Joan) Gamperen kívül ő volt az egyesület első nem brit trénere. Az 1925-ös Király-kupa-döntőt egy baszk klub, az Arenas Club de Getxo ellen nyerte meg a Barça, a kapuban is egy magyarral, Plattkó Ferenccel a soraiban.

A mágneskezű kapus 1923 és 1930 között védett a Barçában, a végére tekintélyes dicsőséglistát mondhatott magáénak. Hatszor lett katalán bajnok (1924, 1925, 1926, 1927, 1928, 1930), egyszer spanyol bajnok (1929), háromszor a Spanyol Kupa, a Copa de Rey győztese (1925, 1926, 1928). Katalóniai pályafutásához hozzátartozik, hogy két időszakban is állt edzőként a csapat élén, 1934–1935-ben és 1955–1956-ban.

Plattkó első edzői korszakában két magyar játékos is a kerethez tartozott. Az egyik, Berkessy Elemér szép karriert futott be, korábban hétszer játszott a mi válogatottunkban is. De Barcelonában is nagyon ment neki, egyszer meghívták a katalán válogatottba is. A másikuk története lenyűgöző. Az 1933–1934-es szezonban a második profi osztályban szenzációsan szereplő Soroksár FC nyerte el végül a Magyar Kupát. Szélsői közül Kelemen Vilmos a Madrid FC, Szeder (Silberstein) György a Barcelona játékosa lett. Szeder nem érezte jól magát Barcelonában, hamarosan hazatért.

Nagyjából másfél évtized múlva lettek ismét magyar játékosai a katalán klubnak: Kubala László és Szegedi-Simatoc Miklós. Utóbbi bajnoki címet nyert a Nagyváradi AC-vel 1944 tavaszán. A háború után Romániában játszott, majd Olaszországba emigrált, az Interben és a Bresciában is futballozott. Onnan került Barcelonába, ahol két idényt töltött.

Nagyobb karriert futott be Kubala László, akit mindmáig a klubtörténet legjobbjai között emlegetnek a katalánok.

Hetven esztendeje, 1950-ben írta alá első szerződését a klubbal, de csak 1951 áprilisában, a kupasorozatban játszott először tétmérkőzésen. Meggyőzően mutatkozott be: hét mérkőzésen hat gólt szerzett. Játékosként tizenkét év alatt BEK-döntős (1961), VVK-győztes (1958, 1960), négyszeres spanyol bajnok (1952, 1953, 1959, 1960), ötszörös spanyol kupagyőztes (1951, 1952, 1953, 1957, 1959), kétszeres spanyol szuperkupa-győztes (1952, 1953), Latin Kupa-győztes (1952) lett. Mindmáig csupán ketten szereztek nála több bajnoki gólt a Barça-me­zében: Lionel Messi és César Rodriguez. Két korszakban edzője is volt a csapatnak.

Kubala – a magyaroknak Kuksi vagy Laci, az ottaniaknak Lászi – több magyar játékos Barcelonába szerződését is segítette. A legnevesebb közülük az Aranycsapat két világklasszisa, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán. A jobbösszekötő 1958 és 1966 között 75 bajnoki mérkőzésen 42 gólt szerzett, hat trófeát nyert. Legjobb idényében, az 1961–1962-esben 20 bajnokin 17 gólig jutott. Czibor 1958-tól 1961-ig 51 bajnokin 19 gólt lőtt. Mindhárman játszottak az 1961-es BEK-döntőben, amelyet 3:2-re veszített el a Barcelona Guttmann Béla Benficája ellen. Czibor gólt szerzett a berni Wankdorf Stadionban, de 3:2-re kikaptak. Éppen úgy, mint 1954-ben, a világbajnoki döntőben.

A hatvanas évek elején népes futballista kolónia tartozott a Barcelona kötelékébe. Ahogy egyikük, Szalay Tibor mesélte: „Kubala Laci, Kocsis Sanyi, jómagam, Ilku Péter, aki előbb a Barcelona fiókcsapatában, a Condalban, majd az Españolban játszott. S ott volt még Sárosi Béla, aki a Barcelona ificsapatának edzéseit vezette, Kaszás Laci, Berkessy Elemér bácsi és Czibor, aki éppen akkor ment át az Españolba, amikor én megérkeztem Sevillából.”

A felsoroltak közül Kaszás Lászlóra, az 1956-os nevezetes ifjúsági válogatott tagjára érdemes még kitérni: megfordult a Barcelonánál és a Real Madridnál is, de bajnokit egyikben sem játszott.

Eddigi utolsó magyarként Vincze Ottó mondhatta magát a Barcelona játékosának, 1997-ben tartozott a B csapat keretéhez, például Xavival és Carles Puyollal együtt.

Kapcsolódó írásaink

A tánctanár, akivel szárnyaltak a Sasok

ĀLabdarúgás. Az SL Benfica magyarjainak története Hertzka Lipóttól a rekorder Biri Jánoson és a többi bajnokcsináló edzőn át a tragikus sorsú Fehér Miklósig

Nyers gólerő

ĀLabdarúgás. A milánói Internazionale magyarjainak története a Meazzát felfedező Weisz Árpádtól a gólkirály „Stefanón” át Filkor Attiláig

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom