Sport

Nyers gólerő

Labdarúgás. A milánói Internazionale magyarjainak története a Meazzát felfedező Weisz Árpádtól a gólkirály „Stefanón” át Filkor Attiláig

Világbajnokokat felfedező sikeredző, itthon a Ferencvárossal és az Újpesttel is bajnoki címet nyerő sztártréner, összesen négy korábbi magyar válogatott labdarúgó uralta a milánói Inter magyar korszakát: 1926 és 1936 között kizárólag honfitársaink dirigálták a fekete–kék alakulatot. Az ötvenes években aztán újra egy magyart ünnepeltek a klubnál: „Stefano” Nyerst.

Nyers gólerő
Nyers István, az Inter klublegendája akcióban
Fotó: MH

Az elmúlt évtizedekben szerencsére újra felfedezett Weisz Árpád három időszakban is irányította az Intert a húszas–harmincas években. A hajdanán hadifogságban éveket a csizmaországban töltő balszélső 1924-ben került ismét Olaszországba, az Alessandriánál folytatta pályafutását, majd a következő idényt az Interben töltötte játékosként. (Ő lett a klub első magyarja 1925–1926-ban, a kerethez tartozó Schönfeld Henrikkel együtt.) Edzőként négy bajnoki címet nyert, ezekből egyet az Interrel (1929–1930), hármat pedig a Bolognával. Milánóban a scudetto elnyerése mellett a legnagyobb sikereként a következő évtized egyik legkiválóbb csatárának, az akkor még csak tizenhét éves, később kétszeres világbajnok Giuseppe „Peppino” Meazza felfedezését tartják. Weisz Árpád 1926 és 1928 között, majd 1929–1930-ban, végül 1929 és 1931 között állt az akkor Ambrosianának nevezett együttes élén. Legnagyobb hazai sikere az olasz bajnokság megnyerése, a legnagyobb nemzetközi pedig a Közép-Európa-kupában elért második hely volt.

A húszas évek végén (1928–1929) egy szezonon át a hajdanán ugyancsak a Törekvésben szerepelt középfedezet, Viola József dirigálta az Ambrosianát, majd Weisz második korszaka után „Potya”, azaz Tóth István következett, aki előtte nyert a Ferencvárossal (1926–1927, 1927–1928) profi bajnoki címet, utána (1932–1933) pedig az Újpesttel. Nincs tudomásunk arról, hogy az Inter, illetve Ambrosiana, vagy az Ambrosiana–Inter további történeté­ben akadna, főleg a külföldiek között még egy olyan rokonságban lévő edzőpáros, mint Tóth-Potya és sógora, Feldmann Gyula voltak. Utóbbi 1934 nyarától 1936 elejéig irányította a csapatot. Az 1926-tól tartó „magyar évtizedben” olyan világhírű futballisták viselték a fekete–kék mezt – s így játszottak honfitársaink keze alatt – mint Giuseppe Meazza, Luigi Allemando, Attilio Demaría, Pietro Serantoni, Armando Castellazzi, Giovanni Ferrari mindannyian világbajnokok.

A negyvenes években került ismét magyar edző az Inter élére, Molnár Ferenc 1942 tavaszán az utolsó hat fordulóra „ugrott be”, Ivo Fiorentini menesztése után.

Lényegesen sikeresebb volt nála Nyers István, az egykori magyar válogatott csatár, aki 1946-ban az Újpesti TE-t elhagyva előbb Csehszlovákiába, majd onnan Franciaországba igazolt. 1948-ban került az Interhez, ahol 1954-ig 182 bajnoki mérkőzésen 133 gólt szerzett. Ezzel mindmáig hetedik az egyesület örök-góllövőlistáján, az utána bemutatkozottak közül csak két világbajnoki ezüstérmes, Sandro Maztzola és Roberto Boninsegna, és egy világbajnok, Alessandro Altobelli előzi meg. Nyers, akit az olaszok Stefanónak neveztek a számukra ismeretlenebb István vagy Pista helyett, az első idényélben a Serie A gólkirálya lett, míg 1950-ben és 1951-ben is második, 1952-ben harmadik lett, 1953-ig minden szezonban ő volt az Inter leggólerősebb játékosa. Csapatával kétszer bajnok lett (1953, 1954), kétszer második (1949, 1951), s kétszer harmadik (1950, 1952). Nem túlzás kijelenteni, hogy játékosként ő futotta be a legnagyobb karriert a magyarok közül az olasz futballban. A Nyers érkezése előtti idényben (1947–1948) szolgálta az Intert Garay Tibor, majd a következő években a fekete–kékek keretéhez tartozott Szegedi-Simatoc Miklós és a bajnoki mérkőzésen nem szereplő Wellisch Jenő (1948–1949), valamint a bajnokin ugyancsak nem játszó Szőke László (1952).

Legutóbb magyarként Filkor Attila tartozott az Inter kötelékébe, aki a 2006–2007-es szezonban két Olasz Kupa-meccsen az első csapatban is helyet kapott, mások mellett Francesco Toldo, Nicolás Burdisso, Walter Samuel, Maxwell, Santiago Solari, Dejan Sztankovics, Fabio Grosso és Julio Cruz társaságában. Abban az idényben tagja volt a keretnek Luis Figo és Zlatan Ibrahimovic is.

Kapcsolódó írásaink