Sport

Dombi Richárd aranymedált ajándékozott a játékosainak

Labdarúgás. A Bayern München magyarjainak története a bajnokcsinálótól a Pal-system névadójáig

Újabb ok a büszkeségre a magyar futballmúlt rajongói számára: a Bayern München legtöbb külföldi edzőjét adó nemzet a magyar, 1921 és 1933 között egyetlen idény kivételével csak honfitársaink irányították a bajor klub gárdáját. Dicsekedhetünk bajnok és BEK-döntős edzővel, kupagyőztes játékossal is.

Dombi Richárd aranymedált ajándékozott a játékosainak
A kapuban Fazekas Árpád, akivel 1957-ben Német Kupát is nyert a Bayern
Fotó: A szerző archívuma

Gondolta valaki, hogy bizonyos szempontból azt állíthatjuk: akad közös történelme az MTK-nak és a Bayern Münchennek? Pedig így van: 1921-től tizenkét éven keresztül – az 1925–1926-os szezont kivéve – önmagát magyarnak valló trénere volt a Bayernnek, és mind a négyen nyertek játékosként bajnoki címet a budapesti kék-fehérekkel. Az első Kürschner Izidor, becenevén Dóri volt a sorban (1921–1922), aki edzői pályafutása további teljes részét külföldön töltötte. Weisz Leó, azaz Lulu következett (1926–1928), 1928-ban dél-német bajnoki címet nyert. Ő volt az egyedüli a Bayern magyar edzőinek sorában, aki játékosként nem jutott el a válogatottságig. Konrád Kálmán, azaz Csámi folytatta a sort (1928–1930), akit itthon szinte már elfeledtek, de Bécsben legendaként emlékeznek rá.

Ha már az egykori császárvárosnál tartunk: onnan származik Richard Kohn, a Monarchia szülötte, akinek a magyarságára a legfontosabb érv, hogy ő maga annak tartotta magát. Miután egykori osztrák válogatott labdarúgóként az MTK-hoz igazolt, Little Dombinak vagy Dombi Richárdnak nevezte önmagát. Ő az első edző, akivel országos bajnoki címet nyert a Bayern, mégpedig 1932-ben. Neki is nagyon sokat jelentett ez a siker: minden játékosának csináltatott egy kis aranymedált az egyesület címerével ékesítve a diadal emlékére. Dombi 1931 és 1933 között volt a bajorok edzője, állítólag messze megelőzte a korát azzal, hogy nemcsak trénerként, hanem gyúróként, pszichológusként, sőt néha orvosként is foglalkozott futballistáival.

A háború utolsó évében rövid ideig a legendás Spéci, a német nyelvterületen Fussballkönignek, Futballkirálynak becézett Schaffer Alfréd is dirigálta a Bayernt.

Már a második nagy világégés előtt is akadt magyar játékosa a klubnak, a húszas években Papp György, a Fővárosi TK korábbi tagja. Ám a játékosként a Bayernt szolgáló magyarok legfontosabb időszaka az 1956-os forradalom utáni évekre esett. Játszott ott az egyszeres magyar válogatott Sipos István – a legendás „Tüdő”, Sipos Ferenc bátyja –, valamint a korábbi Dózsa-csatár, Zsámboki József is. Mindketten az 1958–1959-es idényben viselték a piros-fehér mezt. Az 1958. augusz­tus 31-i, Augsburg elleni volt a Bayern történetének első olyan mérkőzése, amelyen három magyar is szerepelt a csapatban, a két gólt is szerző Zsámboki, illetve Sipos mellett Fazekas Árpád, aki 1957-ben Német Kupát is nyert a csapattal. Az egykori válogatott kapus 1957 és 1961 között több mint száz meccsen védett a Bayernben.

A magyarok aztán a hetvenes években írtak újabb fejezetet az addigra már a Bundesliga legsikeresebb klubjának számító egyesület történetébe. Lóránt Gyula 1977 és 1979 között, Csernai Pál, a Csepel egykori válogatott belsőcsatára Lórántot váltva, 1983. május 16-ig állt a csapat élén. Játékosként „Lóri”, Bayern-edzőként Csernai volt sokkal eredményesebb. Az Aranycsapat egykori középhátvédje már a német Bundesligában dolgozott, amikor napokkal azután, hogy csapatával 4–0-ra megverte a Bayern Münchent, elbúcsúzott az Eintracht Frankfurttól és átvette a Bundesliga-története legrosszabb szezonját megélő bajor sztárcsapatot. Vitte magával első számú segítőjét, az 1977 nyara óta az Eintrachtnál vele dolgozó Csernai Pált is. Nagyjából tizenöt hónappal később már utóbbi volt a főnök: Lóránt menesztése után a játékosok túlzott hatalmát nehezen tűrő Wilhelm Neudecker elnök a korbácsos edzőnek csúfolt Max Merkelt akarta szerződtetni a kispadra, de Paul Breitner és Sepp Maier mögé szokatlanul nagy egységben felsorakozott a csapat, s 16-0-s szavazási aránnyal az addigi pályaedző, Csernai Pál kinevezése mellett voksolt. Csernai bátran kezdett: 1979. február 3-án, az Eintracht Frankfurt elleni bajnokin lecserélte Gerd Müllert. A Nemzet Bombázója ezen annyira megsértődött, hogy soha többé nem játszott a Bayernben, és nem állt szóba Csernaival.

A csapat negyedik lett, utána 1980 és 1981 tavaszát is bajnokként zárta, 1981-ben az elődöntőig, 1982-ben a döntőig jutott a BEK-ben, mindkétszer a későbbi győztes angol rivális ellen vérzett el. A Csernai-korszakot az edző keresztnevéről és az akkor divatos színes televíziós analóg rendszerről Pal-systemnek nevezték el.

Kapcsolódó írásaink

A Tanár úr belehalt a bajnoki címbe

ĀLabdarúgás. A Juventus magyarjainak története a Gazellától „Giorgio” Sárosin át Détáriig, a vendégjátékosig, aki nagyon bánhatja, hogy bő fél évtizedet csúszott a Bosman-szabály

Az új ötlet: legyen decemberben az Eb

ĀLabdarúgás. Az olaszok már a bajnokság újraindítását tervezik, május 2-tól játszanák le a hátralévő fordulókat, ha elhalasztják a kontinensbajnokságot

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom