Pálffy Lincsi grófnő két harisnya­kötés között megverte a férfiakat

A 19. században még alig létezett versenyszerű női sport, a Sport-Világ, a kor sportlapja 1895-ben, második évfolyamának első számában így írt: „Nem vagyunk barátjai a sportladyknak, de a hölgyek testedzésének ügyét tartjuk éppen olyan fontosnak, mint a férfiakét s e téren a közöny s a jég megtörésére vállalkozunk, s kutatni fogjuk azt az utat, melyen járva a háziasszony és a sportlady egymással összeütközésbe nem jönnek.” Ugyanabban az évben, ugyanabban a lapban jelent meg: „Hazánkban erősen meggyökerezett az a fölfogás, hogy a testgyakorlás, valamint a sport bármely neme összeegyeztethetlen a női szendeséggel.” Folytatja: „Nyáron az úszás, télen a korcsolyázás a hölgyek sportja.” S ez, a tenisszel kiegészülve, még egy ideig így volt.

Apropó, tenisz! Balatonfüreden gróf Széchenyi István fia, Béla tornát rendezett a Yacht Club tagjainak, ezt a lánya, Alice nyerte meg. Két évvel később az újabb versenyen Stefánia főhercegnő, Rudolf egykori koronaherceg özvegye diadalmaskodott. Az első, ma hivatalosnak tartott teniszbajnokságot 1894-ben rendezték, a kor sportamazonja, Pálffy Paulina grófnő, az úri társaságban használt becenevén Pálffy Lincsi nyerte meg, öt férfit megelőzve! Egyik nagy riválisa, Demény Károly mesélte róla évtizedekkel később: „Pálffy Lincsi comtesse volt a tenisz­élet központja, mert nemcsak igen jól és erősen játszott és becsületére vált angol trénerének – aki mellesleg mondva sánta volt, de fürgébben mozgott a groundon, mint bármely ép lábú –, hanem mert rendkívül kedves és jóságos egyénisége miatt (játék után mindig szvettert és harisnyát kötött a klub matrózainak!) valósággal körülrajongták.”

Azt követően, hogy egy hölgy lett férfiakat megelőzve a magyar tenisz első bajnoka, Magyarország első világbajnokaként is egy sport­ladyt ünnepeltek, a korcsolyázó Kronberger Lilit. Az akkor 18 éves ifjú hölgy 1908-ban aratta első vb-diadalát, két évvel azt követően, hogy Davosban már harmadik lett. Troppauban (ma Opava), Budapesten, Berlinben és Bécsben is a világ legjobbja lett. Utolsó nagy sikerekor valóra váltotta álmát, amellyel forradalmasította a sportágat: Kodály Zoltánnal közösen zenét választottak a kűrjéhez, arra futott. Sikerei csúcsán visszavonult, átadta helyét Méray-Horváth Opikának (hivatalosan Zsófiának), aki Bécsben mögötte már második lett, aztán megnyerte a következő három világbajnokságot. Gyönyörű kort éltek meg, Kronberger Lili 1974-ben, 83 évesen, Méray-Horváth Opika 1977-ben, 87 évesen hunyt el.

Az olimpiák történetében az első magyar pontszerző a hölgyek közül az önmagát inkább színésznőnek, mintsem vívónőnek tartó Tary Gizella volt, aki 1924-ben hatodik lett női tőrben. (Párizsban még két magyar hölgy versenyzett, Péter-Várady Ilona teniszben és Molnár Ella mellúszásban.) Az első olimpiai érmet szerző magyar hölgy Bogáti-Bogen Erna (Gerevich Aladárnak, minden idők legsikeresebb magyar olimpikonjának későbbi felesége) tőrvívó volt, aki 1932-ben Los Angelesben lett harmadik. Négy évvel később az első olimpiai bajnoknőnket is ünnepelhették elődeink: Csák Ibolya nyerte meg a magasugrást.

A Nemzeti Sport 1927-ben az olvasói szavazása alapján összeállította a legnépszerűbb száz magyar sportoló listáját. A hölgyek közül Sipos Manci úszó végzett a legelőkelőbb helyen (17.), a vívó Durand Zsuzsi (30.), a teniszező Péter-Várady Ilona (34.), a korcsolyázó Stie­ber Lotti (38.) és a kor legkiválóbb asztaliteniszezőnője, az 1926 és 1935 között tizennyolcszoros világbajnok Mednyánszky Mária (97.) fért fel a listára. Messze volt még az egyenjogúság.