Sport

Póta Georgina a kisbabát választotta

Asztalitenisz. Ötéves kora óta pingpongozik a jelenlegi legjobb magyar játékos, aki szeret mindent megtervezni, és már a visszatérésén gondolkodik

Babát vár a kétszeres Európa-bajnok asztaliteniszező, Póta Georgina, aki az ötödik hónapban még versenyekre jár. Igaz, nem játékosként, hanem mint lelkes szurkoló, akivel az anyaságról, az emiatt kimaradó negyedik olimpiáról és a visszatérésről is beszélgettünk

Póta Georgina a kisbabát választotta
Szurkolni fog a tokiói olimpián részt vevő válogatottnak Póta Georgia
Fotó: MH/Katona László

– Milyen érzés nézőként részt venni a versenyen? Hogy viseli a baba?

– Ez nagyon érdekes, hiszen én ötéves korom óta a pingpongnak élek. Kívülállóként nagyon furcsa most nekem. Ami a labda pattogását illeti, azt jól bírja a kicsi, szerintem ismerkedik a körülményekkel. Pont úgy, ahogy harmincöt éve én is tettem, az anyukám még hét hónapos terhesen is játszott, igaz, nem válogatott szinten.

– Az élsportoló nők számára örök kérdés, mikor vállaljanak kisbabát. Önöknél milyen szempontok érvényesültek?

– A férjemmel a pekingi olim­pián ismerkedtünk össze, ő úszott, én asztaliteniszeztem. Elég jól ment a játék, a harmadik fordulóban estem ki a későbbi ezüstérmes kínai lánytól. Nem sokkal később össze is jöttünk, szóval jó ideje vagyunk együtt, és tavaly januárban mindketten úgy gondoltuk, ha negyvenéves koromig szeretnék egy vagy két gyereket, akkor nem halogathatjuk tovább. Nekem eddig az asztalitenisz volt az első, és mindig volt okom a babaprojekt csúsztatására. A berlini klubom mellett, ahol szeptembertől májusig játszottam, a nyári időszakot előbb Szingapúrban, majd az indiai ligában töltöttem, és ott volt a válogatottság is. De most úgy voltunk vele, hogy a negyedik olimpiám – legalább is egyelőre – várhat.

– Mikor mondta el Bátorfi Zoltán szövetségi kapitánynak a hírt, és ő hogyan fogadta?

– Az első hónapokban nem látszott rajtam semmi, viszont napokon, heteken át nagyon rosszul voltam. Aztán novemberben egy versenyen, amire már eleve hezitálva utaztam el, ott álltam az asztalnál, émelyegtem, le voltam eresztve, és szörnyen ment a játék. Szégyelltem magam, hogy nem tudtam az elvárt szintet hozni, és úgy éreztem, ideje elmondani Zolinak, mi az oka.  Azt mondta, nagyon örül, de közben láttam rajta, hogy elkenődött. Megértettem, nagyon rossz volt az időzítés a csapat szempontjából a portugáliai olimpiai selejtező előtt. A csapattársaim is elkeseredtek, de aztán közösen kitalálták, hogy visszahívják a keretbe Fazekas Marcsit, akivel Pergel Szandi jól tud párosozni, és nagyot küzdöttek. Itthonról szurkoltam végig a gondomari tornát, és végül na­gyon megnyugodtam, hogy össze­jött a csapatnak a kvóta.

– Hogyan zajlanak a napjai, mik a tervei?

– Kismamatornával, készülődéssel… Tizenegy év után nemrég otthagytam Berlint, éppen az a menedzser, aki odavitt játszani, nem volt tisztességes velem, ami nagy csalódás, de túltettem magam rajta. A napokban öt-hat klubbal is tárgyaltam, hogy a szülés után, terveim szerint novembertől visszatérek pingpongozni. A fő szempont az volt, hogy a bajnoki meccsek elérhető távolságban legyenek Budapesttől vonattal vagy kocsival, hogy az anyukám vagy a férjem eljöhessenek velem a meccsekre a kisbabára vigyázni, amíg játszom. Jó, hogy ezt most így elterveztem, aztán meglátjuk. Én úgy szeretem élni az életemet, hogy vannak céljaim, és azokért mindent megteszek. Aztán ha netán nem úgy sikerülne, ahogy elterveztem, akkor majd újragondoljuk. Nagyon sok barátnőm tért vissza szülés után, szerintem menni fog.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom