Sport

Elhunyt Göröcs János

Nyolcvanéves korában elhunyt Göröcs János, az Újpest olimpiai bronzérmes, hatvankétszeres válogatott labdarúgója. A Magyar Labdarúgó-szövetség és az UTE saját halottjának tekinti, temetéséről a családdal egyeztetve később intézkednek.

Elhunyt Göröcs János
Göröcs János
Fotó: MH

A hatvanas évek végén az osztályunkban néha tettlegességig fajuló ellentét alakult ki a Ferencváros és az Újpesti Dózsa szurkolói között. De azt még a legelvakultabb fradista sem vitatta, hogy Göröcs János briliáns technikai képességű labdarúgó, akit még a zöld szívűek is tiszteltek. Pedig akkor még nem volt köztudott, hogy a Gánton született, Angyalföldön felnőtt gyerek Fradi-szurkoló volt. Tehetségének köszönhette, hogy tizennyolc évesen a Dózsa elcsábította a Vasas Izzótól, 1957-ben a Belügyminisztérium egyesülete lakást, egy öltöny ruhát s heti egy kiló diót ajánlott neki. Ez utóbbit azért, hogy néhány kilót felszedjen, de a kúra nem vált be, s Titi – ahogyan mindenki nevezte – soha nem lett erőcsatár.

A remekül cselező, a pályán szenzációsan látó, a magyar futball egyik zseniális „művészének” döntő szerepe volt abban, hogy a Dózsa a hatvanas–hetvenes évek hazai sikercsapata lett. Tizenöt év alatt 339 bajnoki mérkőzésen lépett lila-fehér mezben a pályára, 109 gólt szerzett, ötszörös magyar bajnok (1959–1960, 1969, 1970 tavasz, 1970–1971, 1971–1972) és kétszeres kupagyőztes (1969, 1971), az 1961–1962-es Kupagyőztesek Európa-kupája kiírásban a sorozat gólkirálya lett. Mégsem a Megyeri úton, hanem Tatabányán fejezte be sikeres pályafutását, 1972 és 1974 között erősítette a Bányászt, ezalatt kétszer elnyerte a Közép-európai Kupát. Majdnem ő lett a szocializmus első legális magyar légiósa, mert hívta az Austria Wien, de idehaza nem támogatták átigazolását.

A válogatottban 19 éves korában Lengyelország ellen mutatkozhatott be, s az 1958-as debütálást is beleszámítva 1970 szeptemberéig 62 mérkőzésen játszott, és 19 gólt szerzett. Tagja volt az 1962-es világbajnokságon negyeddöntős együttesnek, az olimpiai válogatottal bronzérmet szerzett az 1960-as római játékokon.

Edzői pályafutása elég hullámzóan alakult, visszavonulása után előbb a lila-fehérek korosztályos csapatánál dolgozott, majd több mint fél évtizedet töltött Kuvaitban, a Szulejvihat és a Tadhamon utánpótláskorú játékosait nevelgetve. Lelkesen tért vissza Kuvaitból volt csapatához, az Újpesthez 1985-ben, vezetőedzőként irányításával az együttes 1987-ben bajnoki ezüstérmet és Magyar Népköztársasági Kupát nyert. A következő idényben a meggyengült Dózsa négy vereséggel kezdte a szezont, s emiatt Göröcs lemondott, ötvenévesen a magyar futballban „nyugdíjazta” magát.

A legendás játékos budapesti otthonában hunyt el, pedig az elmúlt években már jobban érezte magát Alsóörsön, ahol a nyarakat töltötte, ahol napközben kertészkedett, este pedig futballmeccseket nézett a televízióban. Néhány éve nyilatkozta, hogy régen törzshelyükön, az Ipoly presszóban megtelt a terem a barátokkal, aztán Móriban már feleződött a társaság, majd csak néhányan maradtak. Novemberben még lelkesen beszélt és készült a Puskás Ferenc Stadion avatójára, s reménykedett abban, hogy szurkolhat a magyar válogatottnak a nyári Európa-bajnokságon. Most már nagyon távolról szurkol Titi, hogy álma valóra váljon…