Harmadik generációs védő

Cesare Maldini 1954-ben, a Tries­tina együtteséből szerződött az AC Milanhoz. Huszonkét éves volt akkor, érkezésével megkezdődött a család és a vörös-fekete klub immár több mint hat évtizedet átfogó közös története. A középső védőként játszó, kivételes eleganciájáról híres, könnyed és technikás játékával egy olasz szakkifejezést, a „maldinatét” ihlető hátvéd négy bajnoki címet nyert a Milannal, 1963-ban ő volt a csapatkapitánya a klubtörténelem első BEK-győzelmét megszerző, a londoni Wembley-ben a Benficát legyőző gárdának. Egy évvel korábban nősült, feleségével, Marisával hat gyermeket neveltek. (Legendásan szép szerelem volt az övék ötvennégy éven át, az asszony két hónappal élte túl a 2016 áprilisában elhunyt Cesarét.)

Három lányuk és három fiuk született, közülük Paolo (az anyakövezett formában Paolo Cesare) lépett igazán az apja nyomdokaiba. Már tizenhat évesen, 1984-ben, édesapja egykori játékostársa, Nils Liedholm edzősége idején bekerült az első csapatba, amelyben aztán 2009-ig 647 bajnoki mérkőzést játszott.

Daniel Maldini (középen) és Musacchio visszafogott tapsa a Verona elleni 1–1 után

Fotó: AFP/Miguel Medina

Minden sorozatot beleértve 902 meccsen szerepelt a Milan csapatában. Elképesztő a dicsőséglistája, hét bajnoki címet nyert (nem mellékesen: az AC Milan által 1954 óta nyert tizennégy bajnoki elsőségből csak háromban nem volt játékosként a Maldini családnak része), ötször is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, illetve a Bajnokok Ligáját (nála több elsősége csak Paco Gentónak, a Real Madrid korábbi balszélsőjének van), összesen huszonöt címet nyert a rossonerókkal, a vörös-feketékkel. A Bajnokok Ligája történetének ő a legidősebb gólszerzője. Akárcsak édesapja, ő is felemelhette a bajnokcsapatok trófeáját a Milan csapatkapitányaként, egy angliai döntő után, 2003-ban Manchesterben.

Nemrégiben igazgatóként vissza­tért az AC Milanhoz, amelynek édesapja két időszakban a vezetőedzője is volt. Addigra legidősebb fia, az 1996-os Európa-bajnokság napjaiban született Christian már eligazolt, nem jutott előbbre az ifjúsági csapatnál, a Primaveránál. Ám a „kicsi”, Daniel bekerült az első csapat keretébe, s vasárnap, a Hellas Verona ellen, egyelőre egy perc erejéig, Serie A-s játékos lett.

Ahogyan minden országban, Olaszországban sem példa nélküli, hogy egy híres futballista gyermekéből ugyancsak híres labdarúgó legyen. A legjobb példa erre a Grande Torino legendája, Valentino Mazzola fia, Sandro, akinek egyébként testvére, Ferruccio is élvonalbeli játékos lett. De a Maldinik-féle háromgenerációs dinasztia kuriózum.