Erdei Zsolt szerint a helyzet nehéz, de nem reménytelen

– Milyen állapotban van a magyar ökölvívás élmezőnye az olimpiász utolsó évében?

– Az elmúlt évek eredményei azt mutatják, hogy a hazai élmezőny nincs jó állapotban, ennek ellenére bízunk abban, hogy ökölvívóink kiharcolják az olimpiai indulást. Rió­ban két versenyzőnk indulhatott, azóta viszont nehezedett a kvalifikáció a férfiaknak, akik tíz helyett csak nyolc súlycsoportban küzdhetnek 186 indulási helyért. A tíz kerettag számára minden feltételt biztosítottunk az eredményes felkészüléshez, Üzbegisztánban, Kubában edzőtáboroztak. Most pedig Kazahsztánban egy nemzetközi edzőtáborban vesznek részt, ahol erős partnerekkel készülhetnek.

– Milyen eséllyel indulhatnak ökölvívóink az európai, majd az úgynevezett világselejtezőn?

– Nehéz eset, mert ezeken a tornákon sok múlik majd a sorsoláson is. Nem mindegy, hogy a versenyzőnk az első fordulóban vagy a négy közé jutásért mérkőzik súlycsoportja legjobbjaival. Az esélyességet befolyásolja, hogy míg három alacsonyabb súlycsoportból a londoni kvalifikáción az első nyolc szerez indulási jogot az olimpiára, a felsőbb két súlycsoportban csak az első négy helyezett. Akinek ez nem sikerül, májusban Párizsban még pótvizsgázhat, ahol a kontinensek legjobbjai már nem lesznek ott.

– A válogatottak közül kik indulhatnak ezeken a kvalifikációs viadalokon?

– Annak érdekében, hogy minden súlycsoportban a legjobb hazai ökölvívó indulhasson harcba az olimpiai részvételért, kinyitottuk a kaput a hivatásosok előtt is. Így a februári debreceni Bocskai István-emlékversenyen indulhatnak a legjobb profi versenyzők is. Egy esetleg későbbi válogatón a legjobb amatőr és hivatásos bunyós mérkőzésén dőlhet el, ki küzdhet az olimpiai részvételért Londonban.

– A női szakágban nőttek a lehetőségek, hiszen három helyett már öt súlycsoportban százan verekedhetnek Tokióban. Versenyzőink élhetnek a megnövekedett lehetőséggel?

– A hazai élmezőny még mindig vékony, ezért a NOB nemek közötti egyenlőségi törekvése nem növeli az esélyeinket. Még sok a teendőnk azért, hogy a fiatal lányok felismerjék az ökölvívás értékeit. De ez igaz a fiúkra is, mert már olyan sok népszerű küzdősport van, hogy kevesen választják hazánkban ezt az ősi sportágat.

– Viktor fia tizenhárom éves, ő követi az ön példáját?

– Egyelőre nem úgy néz ki, hogy bunyós lesz. Viktor focizik, a színjátszás iránt is érdeklődik, de a ring varázsa még nem vonzó számára. Az ő példája is jelzi, hogy nem lesz könnyű az alapokat kiszélesíteni, pedig erős és eredményes utánpótlás-nevelés nélkül a magyar boksz nem lehet újra sikeres.

– Szeptember óta Bajkai Istvánnal együtt irányítják a szövetséget. Hogyan fér meg két elnök egy szövetségben?

– Nagyon jól. Bajkai István irányítja a szövetséget, én a szakmai munkáért felelek, a kapcsolatunk nagyon harmonikus. A cél közös, a magyar ökölvívást szolgálni, fejleszteni. Szövetségünk gazdasági helyzete jelenleg már stabil, és az állami támogatás és a szponzoraink segítségével például az olimpiai felkészüléshez minden feltételt biztosítani tudunk. A többi már a versenyzőkön múlik. Remélem, lesz kiért szurkolnunk július végén Tokióban.