Minden a Honvéd farkaskalandjával kezdődött

Az egyik ötletgazda Jacques Ferran volt, aki már az 1948-as, Chilében a dél-amerikai bajnokcsapatok részvételével rendezett Campeonato Sudamericano de Campeones után szorgalmazta egy hasonló alapokon nyugvó, európai torna megszervezését. Akkoriban az összeurópai politikai klíma még kevésbé volt megfelelő a terv megvalósítására, néhány évre elhalt az ötlet. Aztán Gabriel Hanot (korábbi válogatott játékos, országában a profivá alakulás nagy kezdeményezője, a második világháború után a válogatottat irányító tandem tagja Gaston Barreau-val, szakkönyvíró, s mindezeken felül kiváló újságíró, akkoriban már a L’Équipe egyik vezetője) 1954-ben újra felkarolta az ötletet. A friss apropót az angol bajnoki címet védő Wolverhampton Wanderers győzelmeire alapozott elragadtatott kijelentések adták, melyek szerint, miután az angol csapat legyőzte a Szpartak Moszkvát és a Budapesti Honvédot is, a Wolves, vagyis a Farkasok a világ legjobbjai. Hanot úgy reagált ezekre, hogy ahhoz, hogy valóban a legjobbnak tarthassa magát a Wolverhampton, meg kellene mérkőznie a Real Madriddal vagy az AC Milannal is, méghozzá oda-visszavágós alapon. Mint ahogyan meg kellene adnia a visszavágás lehetőségét a Szpartaknak és a Bp. Honvédnak is, utóbbinak egyébként nagy tisztelője volt Hanot és Ferran is.

A L’Équipe 1954. december 16-i számában a labdarúgórovat vezetője, Jacques de Ryswick már – mint a szerkesztőség saját ötletét – közölte a bajnokok számára kiírt új sorozat tervezetét, kieséses kuparendszerben. Kiemelendő, hogy már akkor, mégpedig a legfontosabb pontok között szerepelt a nemzeti televíziótársaságok támogatásának megnyerése is. A terv aztán a karácsonyi ünnepek s az újév miatt csak 1955 elején szaladt szét a nemzetközi sajtóban, a Képes Sport, például első számában azt közölte: „A L’Équipe című francia sportújság érdekes javaslatot tett: rendezzék meg a labdarúgó Európa-bajnokságot tizenkét ország legjobb sportköri csapatai között. A mérkőzéseket a javaslat szerint hétköznap játszanák a nemzeti bajnokságok szabályai szerint. Mindenki mindenkivel játszana két-két mérkőzést. A L’Équipe a következő csapatok részvételét javasolja: Budapesti Honvéd, Moszkvai Dinamó, Rapid (Bécs), Wolverhampton Wanderers (Anglia), F. C. Milan (Olaszország), Partizán (Belgrád), Real (Madrid), Kaiserslautern (Nyugat-Németország), Grasshoppers (Svájc), Anderlecht (Belgium), Malmö (Svédország), Hibernians (Skócia), Reims (Franciaország) és Sporting (Portugália).” A tervezet legnagyobb érdekessége, hogy a Képes Sport akkor ligarendszerű tornáról írt – a francia javaslatban más szerepelt.

Az UEFA 1955. március elején Bécsben tartott első kongresszusán a párizsi ötletgazdák a részt vevő küldöttekkel is ismertették a terveket. Egy hónappal később az érdekeltek döntöttek az első idény kiírásáról is. Az előkészítő bizottságban, a francia szövetség elnökhelyettese, Ernest Bédrignans mellett helyet kapott Santiago Bernabéu és Sebes Gusztáv is. A tavaly 98 évesen elhunyt Jacques Ferran a kezdetekre visszaemlékezve hármat emelt ki az európai klubvezetők-futballvezérek közül a leglelkesebb és legelkötelezettebb támogatókként: Bernabéut, Albert Roosenst, az Anderlecht elnökét és Sebes Gusztávot.

Az első BEK-sorozatot valóban ki is írták 1955 őszén (a történeti hűség kedvéért: Magyarországot nem a Honvéd, hanem az akkor Bp. Vörös Lobogónak nevezett MTK képviselte), majd azt követte néhány hónappal később egy újabb találmány: a Vásárvárosok Kupája. Utóbbi szülőatyjai a svájci Ernst Thommen, az olasz Ottorino Barassi és az angol Stanley Rous voltak. Az első VVK-t ellenben nem egyetlen, hanem két-három idény hosszúságúra tervezték (hasonlóan például a közép-európai válogatottak számára kiírt Európa Kupához), s nem klubcsapatok, hanem városi válogatottak részvételét irányozták elő.