Aranyszállító sikeres családi vállalkozás Algyőn

­– Számítottak ilyen sikeres évre?

Bálint: Igen, megcéloztam a dobogót a nemzetközi versenyeken. Megcélozhattam, mert az elmúlt években folyamatosan javultak az eredményeim, egyre közelebb kerültem a világbajnok Fernando Pinteához. A sikeres felkészülés után éreztem, hogy fizikailag erősebb lettem, az állóképességem is javult, így számíthattam arra, hogy a versenyeken az utazósebességem gyorsabb lesz, amiből aztán elindíthatom a hajrát. Mindezt a szegedi világbajnokságon tökéletesen sikerült megvalósítani.

Édesanyja: Számítottam, mert Bálint már tavaly is nagyon közel került a dobogóhoz a világbajnokságon, és mivel azóta az időeredményei javultak, reális célkitűzés volt a világbajnoki győzelem. Ráadásul a kedvenc pályán, a Maty-éren versenyezhetett, ahol tizenöt éves kora óta sokszor edzett.

­– A sikeres világbajnokság után részt vettek az előolimpián Tokióban. Milyen tapasztalatokat szereztek a jövő évi olimpiára?

Bálint: Az előolimpián a körülmények még egyszerűbbek voltak, de a pálya megfelelő volt. Ami zavaró, hogy a vízben elég sok az ugráló hal, de az én kajakom szerencsére nem ütközött velük. Szembeszél fújt, ami számomra nem kedvező, de azt mondták, jövőre augusztus elején, az olimpián hátszél lesz. Majd meglátjuk. Ami kedvező, hogy közel fogunk lakni a pályához, egy remek hotelban, ahol az étkezés is nagyon jó.

Édesanyja: Másodszor mérhettük fel a tokiói körülményeket, de mivel szeptemberben volt az előolimpia, a várható időjárásról nem tudtunk tapasztalatot szerezni. Augusztus elején párás, negyven fokos meleg is lehet az olimpiai ideje alatt. Természetesen erre is megpróbálunk majd felkészülni a hazai nyári forróságban.

– Mit csinál egy kajakos a téli hónapokban?

Bálint: Hát, nem a lábát lóbálja… Az alapozási időszakban az algyői gáton futok nyolc-tíz kilomért. Az úszóedzéseket Hódmezővásárhelyen végzem, ahol külön pályát kapok. Így a feladatra összpontosítva, nyugodtan úszhatom le hetente háromszor a négy-öt kilométert. A kondiedzéseket pedig Makón végzem, ahol jók a körülmények, és szakmai segítséget is kapok.

Édesanyja: A téli hónapokban az állóképesség javításán van a hangsúly. A tavalyi felkészüléshez képest nagy változást nem terveztem, de vannak újítások, amelyek Bálint további fejlődést segíthetik. Az alapozás a versenyzőnek komoly fizikai megterhelést jelent, az én felelősségem, ha úgy látom, akkor korrigáljam az edzéstervet. A túlzott megterhelés ugyanis sérülést is okozhat.

– Szinte egész nap együtt vannak. Hogyan telik egy napjuk?

Bálint: Ha tehetem, este tízkor lefekszem, hogy reggel hétkor kipihenten ébredjek. Fél liter citromos langyos víz megivása után reggelizem, majd elkezdődnek az edzések. Tavasztól a vizes edzéseket a Maty-éri pályán végzem, ami Algyőtől, ahol, lakunk nincs messze. Anyával sokat utazunk az edzésekre, de a szövetség szponzorától, a Mercedestől kapunk használatra egy biztonságos autót, ami megkönnyíti a közlekedésünket.

Édesanyja: Sokat vagyunk ugyan együtt, de otthon és az edzéseken is harmonikus a kapcsolatunk. Bálint fiatal kora óta nagyon tudatos kajakos, aki tisztában van azzal, hogy az eredményességért meg kell dolgoznia. Mivel ifjúsági kora óta a sikerei visszaigazolták az elvégzett kemény edzek hasznosságát, így nem vitatja, amit kérek tőle. Otthon nagyon ritkán beszélünk a kajakról, a szakmai kérdéseket a férjemmel szoktam megvitatni, aki szintén bajnok volt, majd edző. Bálint világbajnoki győzelme a Kopasz család sikere.

­– Közeledik a karácsony. Hol és hogyan töltik az ünnepeket?

Bálint: Karácsonykor nem edzünk, ami három nap pihenőt jelent számunkra. A nagyobbik bátyám, Bence nem lesz velünk, mert Ausztráliában él. Máté, aki korábban kajakozott, a családdal ünnepel, és szenteste a nagymamánk is velünk lesz. Szilveszterkor viszont nem szoktam megvárni az éjfélt, akkor is tízkor lefekszem, mert legtöbbször újévkor is edzek. Nem jó sokat kihagyni, mert akkor nehéz visszaállni a megszokott ritmusra.

Édesanyja: Mindig családi körben ünnepeljük a karácsonyt. A menü kicsit eltér a hagyományostól, mi nem pulykát, hanem sült kacsát eszünk, mert az jobban szeretjük. Bejgli viszont lesz, Bálintnak a mákos a kedvence, és a zserbót is szereti. Töltött káposztát is készítek, az anyukám kedvéért.

­– Az ajándékokat már megvették karácsonyra?

Bálint: Szerencsére mi nem álltunk be a karácsony előtt vásárlási rohamba. Egyrészt időnk sincs rá, de az ünnep értékét nem az ajándékok adják meg. A család kisebb gyerekei persze kapnak ajándékot, és egymást is meglepjük, de nem ezen van a hangsúly. Békességben leülni, beszélgetni, egymásra figyelni sokkal többet ér.

Édesanyja: Jövőre olimpia lesz Tokióban, ezért tőlem Bálint egy bekeretezett képet kap, amelyen Japán szent hegye, a Fudzsi látható. Ha felakasztja a szobájában, mindennap látja a csúcsot, ahová az olim­pián fel akar jutni.

­– Mit kívánnak egymásnak 2020-ra?

Bálint: Anyával gyerekkoromban sokszor együtt kajakoztunk. Tizenegy múltam, amikor azt mondta: Bálint te olyan jól evezel, hogy kijuthatsz az olimpiára. Ez tizen­nyolc éves koromban sikerült, Rió­ban már indulhattam beugróként, és alig maradtam le a döntőről ezer méteren. Ha jövőre kiharcolom az olimpiai indulást, akkor azt kívánom anyának, hogy nagyon boldogan jöjjön haza Tokióból.

Édesanyja: Azt kívánom Bálintnak, hogy egészséges legyen, sérülés, betegség ne akadályozza a felkészülést. Kívánom, hogy a közös álmunk valóra váljon, és feljusson a csúcsra. De ha nem sikerül, akkor sincs baj, még csak huszonkét éves, még több csúcskísérlete lehet…