Sport

Puskás Öcsi barátja volt a legjobb középhátvéd

Labdarúgás. Csodálatos futballistákkal teli a kétszeres olimpiai bajnok, kétszeres világbajnok uruguayi válogatott dicső történelme, világklasszisok az elképzelt álomtizenegyben

Pénteken, a Puskás Aréna megnyitóján a futballtörténelem óriása vendégeskedik Budapesten: a kétszeres világbajnok, kétszeres olimpiai bajnok uruguayi válogatott. Ez lesz a kilencedik alkalom a meggypiros mezesek 117 éves történetében, hogy dél-amerikai nemzeti tizenegy vizitál nálunk: Uruguay 1962-ben, Argentína 1976-ban és 2005-ben, Bolívia 1977-ben, Peru 1982-ben, Brazília 1986-ban és 2004-ben, Kolumbia 1990-ben járt itt. Az égszínkék meze alapján Celes­tének becézett válogatott históriája (is) tele van világklasszisokkal, belőlük választottunk ki két „álomtizenegyre” való huszonkét játékost.

Puskás Öcsi barátja volt a legjobb középhátvéd
Enzo Francescoli az 1995-ös Copa América megnyerését ünnepli Montevideóban
Fotó: AFP

A kapus Ladislao Mazurkiewicz (1945–2013), a hatvanas-hetvenes évek sztárja, fénykorában a Peñarol csillaga, Libertadores-kupa és Világkupa-győztes, három világbajnokság résztvevője. „Tartalékja”, Roque Máspoli (1917–2004) az edzője is volt az arany-feketéknél, persze inkább ismert attól, hogy világbajnoki címet nyert 1950-ben, s ő védett az 1954-es, magyarok elleni vb-elődöntőben, Lausanne-ban is.

A jobbhátvéd a második világháború előtti uruguayi futball legtöbbet ünnepelt alakja, az első, 1930-as vb-aranyérmes gárda kapitánya, José Nasazzi (1901–1968). Beceneve a Caudillo, Parancsnok minden elmond tekintélyéről. Egyebek mellett egyszeres világbajnok, kétszeres olimpiai bajnok (1924, 1928), Dél-Amerika négyszeres (1923, 1924, 1926, 1935) bajnoka. „Tartalékja” Matías González (1925–1984), az 1950-ben világbajnok Celeste védője. A középhátvéd José Emilio Santamaría (1929–) meghívást kapott 1950-ben is a válogatottba, azért nem lett világbajnok, mert akkori klubja, a Nacional nem engedte el, mondván, belsőcsatárnak hívják, Santamaría pedig védő. Svájcban 1954-ben már alapember volt, aztán 1957-ben átszerződött a Real Madridhoz, amelyben egyebek mellett négyszer is megnyerte a Bajnokcsapatok Euró­pa-kupáját. Puskás Ferenc egyik kedvenc csapattársa volt a „fehéreknél”. „Tartaléknak” – kivételesen – kettőt is választottunk: Julio Montero Castillót (1944–) és Paolo Monterót (1971–), apát és fiát. Előbbi két vb-n járt, Dél-Amerika bajnoka a válogatottal, a Nacionallal Libertadores-kupa és Világkupa-győztes, utóbbi kilenc szezont játszott a Juventusban, Szuperkupa és Világkupa-győztes. Nincs az a pokróc, ami keményebb lett volna náluk... A harmadik védő Diego Godín (1986–), a jelen sztárja, aki mögött 133 válogatottság áll, 2007 óta játszik Európában, 2010 és 2019 nyara között az Atlético Madridot szolgálta, néhány hónapja a milánói Inter tagja. „Tartalékja” Martin Cáceres (1987–), 97-szeres válogatott, Copa América-aranyérmes, a Barcelonával BL-győztes, a Juvéval BL-döntős volt.

A fedezet- modernebb kifejezéssel a középpályás sorból José Leandro Andrade (1901–1957) a kétszeres olimpiai bajnok, 1930-as világbajnok generáció legvirtuózabb tagja volt, elszegényedve, alkoholistaként halt meg fiatalon. Obdulio Varela (1917–1996) 1950 világbajnoka, az 1954-es csapat kapitánya, elsőként ment át a lausanne-i meccs után a magyaroknak gratulálni a játékukhoz. Fekete főnök (El Jefe Negro) néven becézték, kortársai közül talán a mi középpályás triónk harmadik tagja, Pepe, azaz Juan Schiaffino (1925–2002) tudása mérhető hozzá. Utóbbi Európába szerződve az AC Milanban kamatoztatta az 1950-es és az 1954-es vb-n mutatott remeklésével szerzett hírnevét. Őt választották a 20. század legjobb uruguayi futballistájának. A csapatrész tartalékjai: Ricardo Pavoni (1943–), aki az argentin Independiente tagjaként ötször nyerte meg a legtekintélyesebb dél-amerikai klubserleget, a Libertadores-kupát, Pedro Virgilio Rocha (1942–2013), az egyedüli uruguayi futballista, aki négy világbajnokságon játszott, egyébként az egyetlen légiós, aki a brazil bajnokság gólkirálya tudott lenni, valamint Óscar Miguez (1927–2006), akinél egyetlen honfitársa sem lőtt több gólt a világbajnokságokon, nem mellékesen 1950 világbajnoka.

A támadósorban talán a legegyszerűbb lett volna felírni: Cavani, Suárez, Forlán... De a kínálat ennél lényegesen gazdagabb! Mindazonáltal Diego Forlánnak (1979–), a 2010-es dél-afrikai vb aranylabdásának vitathatatlan a helye, miként talán Luís Suárezé (1987–), a Barcelona csatáráé, aki 111 válogatott meccsen 58 gólt szerzett eddig, 17 klubtitulust szerzett összesen az uruguayi Nacionallal, a holland Ajaxszal, az angol Liverpoollal és a spanyol Barcelonával. De kihagyhatatlan a Herceg (El Principe), Enzo Francescoli (1961–), a nyolcvanas–kilencvenes évek ásza, akinek a játéka annyira lenyűgözte Zinedine Zidane-t, hogy még első szülött fiát is róla nevezte el. A múlt tisztelete is beíratja a képzeletbeli kezdőcsapatba Alcides Ghiggia (1926–2015) nevét. Azon a napon hunyt el, amelyen 65 évvel azelőtt egyetlen lövésével elnémította a riói Maracana közel kétszázezer nézőjét. Megnyerte vele a világbajnokságot Uruguaynak. Edinson Cavani (1987–) neve ott kell, hogy legyen a „tartalékok” között, mint ahogyan Luís Cubilláé (1940–2013) is, aki egyéb sikerei mellett a Peñarollal és a Nacionallal is megnyerte a Világkupát, vagy két csillagé az első, az 1930-as Mundial győztesei közül: a kétszeres olimpiai bajnok, vb-győztes Pedro Cea (1900–1970) öt góllal járult az aranyérem megszerzéséhez, valamint Héctor Scarone (1898–1967).

Csupán a lipcsei légiósok hiányoznak 

Gulácsi Péter és Willi Orbán kivételével minden játékos megérkezett a magyar labdarúgó-válogatott telki edzőközpontjába. Az RB Leipzig kapusa holnap csatlakozik a csapathoz, míg a belső védő érkezése orvosi vizsgálatainak eredményétől függ. „Az RB Leipzig vezetői azt kérték Marco Rossi szövetségi kapitánytól, hogy az utóbbi hónapokban történt sorozatterhelés miatt biztosítson pár pihenőnapot Gulácsi számára, hiszen az Uruguay elleni stadionavatón Dibusz Dénes áll majd a magyar válogatott kapujában” – jelentette az MLSZ honlapja. Orbán október 30-án szenvedett térdsérülést, tegnap újabb orvosi vizsgálatokon vett részt, ezek kiértékelése után dől el, hogy csatlakozhat-e a nemzeti együttes keretéhez. Az uruguayiak elleni meccsen szinte biztosan nem játszik, a kérdés, hogy felépül-e a jövő keddi cardiffi Eb-selejtezőre.
(RR)

Már Budapesten edzett a Celeste

Viszonylag korán, már hétfőn megérkezett Budapestre az uruguayi küldöttség nagy része, így a játékosok közül Fernando Muslera, Diego Godín, Sebastián Coates, Mathías Suárez, Diego Laxalt, Lucas Torrerira, Matías Vecino, Federico Valverde, Rodrigo Bentancur, Brian Rodríguez, Maximiliano Gómez, Cristhian Stuani és Edinson Cavani. Kedden aztán csatlakozott a többiekhez egy hatos különítmény, benne Luís Suárez, a Barcelona csillaga is, akinek érkezése sérülése miatt kétséges volt. Az uruguayi szövetség szerint Nahitan Nandez és Jonathan Rodríguez sérülés miatt nem tarthatott társaival, Gastón Pereiro és Martín Cáceres került a helyükre. A küldöttség a New York Palace szállodában lakik, a csapat tegnap délután edzett az MTK stadionjában. 
(AD)

Kapcsolódó írásaink