Sport
A tehetség és a szorgalom mit sem ér egészség nélkül
Torna. Az alapsportág bázisa az elmúlt évtizedben kiszélesedett, de a létszámbeli növekedés a felnőtt korosztály teljesítményében még nem érhető tetten
– Milyen állapotban van a magyar torna? Virul, gyengélkedik, vagy már haldoklik?
– A magyar torna jól van, de a hazai élmezőny nagyon szűk. Legjobbjaink az európaiak között még sikeresek, ebben az olimpiai ciklusban Dévai Boglárka ugrásban aranyérmes, Kovács Zsófia összetettben ezüstérmes lett az Európa-bajnokságon, Vecsernyés Dávid pedig bronzérmet nyert nyújtón az Európa-játékokon. A világ élbolya azonban messze előttünk jár. A válogatott vb-szereplését jelentősen befolyásolta, hogy sérülés miatt az olimpiai bajnok Berki Krisztián és az ifjúsági olimpián harmadik Kardos Botond nem indulhatott, Boncsér Krisztián pedig elment profi artistának.
– A női szakágban folyamatosan tűnnek fel a tehetségek, akik viszont sérülések miatt nem jutnak fel a csúcsra. Legutóbb huszonhét éve Ónodi Henrietta nyert olimpiai aranyérmet.
– Éppen Henrietta sikeres pályafutása is bizonyíték arra, hogy a tornában a tehetség, a szorgalom mellett nagyon fontos faktor, hogy a versenyző ne legyen sérülékeny. A mi lányaink felkészülését sorozatos sérülések akadályozták, ezek nélkül sokkal előrébb tartanának. Például a világkupagyőztes Makra Noéminek több mint egy évet kellett kihagynia.
– A jelenlegi nemzetközi szintű torna nem egészségkárosító?
– Erről megoszlanak a vélemények. Egy biztos, a gyakorlatok egyre nehezebbek, és a versenyzőknek egyre többet kell edzeniük. A torna ugyan alapsportág, és például a testnevelésben nagyon kedvező hatású, de az élsportban egyre kevesebben vállalják a kemény edzéseket.
– Lassan két évtizede az olimpiai bajnok Berki Krisztián tartott ernyőt eredményeivel a magyar torna fölé, amíg meg nem sérült…
– Ez nem csak az elmúlt időszakra jellemző, hiszen én ’76-ban és ’80-ban nyertem olimpiát, Borkai Zsolt ’88-ban, tőle Csollány Szilveszter, majd Berki Krisztián vette át a stafétát. Tehát minden korszaknak volt egy-két sikeres magyar tornásza.
– A harmincnégy éves Berki Krisztián a negyedik vállműtétje előtt áll. Nem gondolt arra, hogy tanácsolja neki, fejezze be inkább a sikeres pályafutását?
– Mivel rendszeresen lejártam a tornacsarnokba, láttam, hogy Krisztián a korábbi sérülés után egyre jobb formába került, és már kilencvenöt százalékban meg tudta csinálni a ponterős gyakorlatát. Ha újabb sérülés nem jött volna közbe, ezzel a gyakorlattal a döntőbe juthatott volna a vb-n. Az újabb műtét és a rehabilitáció után neki kell eldöntenie, hogyan tovább. Az olimpia már elúszott számára, az Európa-bajnokságra még felkészülhet.
– Hány tornászunk juthat ki a tokiói olimpiára?
– Egy női kvótánk már van, a jövő évi kontinensviadalon dőlhet el, hogy Kovács Zsófia vagy Schermann Bianka indulhat az olimpián. A világkupaversenyeken lehet még indulási jogot szerezni, erre több versenyzőnknek is van esélye, de ehhez az első háromban kell végezni.
– A piramis csúcsára csak kevesen férnek fel. Milyen a magyar torna alapja?
– A kiemelt támogatás hatására jelentősen nőtt a versenyzők száma, és a fiatal tornászaink biztató eredményeket értek a korosztályos viadalokon. Ezekből a tehetségekből a kiváló edzői gárdánk felnevelheti Berkiék utódait. A mi sportágunkban azonban a piramis nem jó hasonlat, a torna inkább egy templomhoz hasonlítható. A világon a sok százezer tornászból kevesen jutnak el a toronyba, a versenysportba. A nemzetközi élmezőny pedig a torony tetején lévő kereszt. Oda csak a kivételes tehetségek kerülhetnek, és csak akkor, ha nem sérülékenyek.
