A norvég minta a legújabb divatirányzat

Az ezúttal Szoboszlai Dominik nélkül játszó Salzburg (a csapat a Bajnokok Ligájában nem használhatja a szponzorára utaló RB jelzést) kikapott a Napoli csapatától, továbbra is nagyon gólerősen futballozik. Talán még az osztrák klub hívei sem remélték az idény előtt, hogy a csoportkör felénél csupán a Bayern München áll majd több szerzett góllal, más kérdés, hogy reálisan a Napoli elleni vereség után kevés a továbbjutási esély.

Ám az biztos, hogy miközben a csapat játékát nézve tehetséges ázsiai játékosokra is bukkanhatunk (ilyen a japán Minamino Takumi és a dél–koreai Hvang Hi Csen), az ősz nagy felfedezettje a norvég Erling Braut Haaland. A hólandnak ejtendő név természetesen ismerős lehet a futball régi követői számára, az édesapa, Alf–Inge Haaland a kilencvenes évek közepétől harmincnégyszer játszott hazája válogatottjában, egyébként kétszer, az 1998–as vb selejtező–sorozatában a Csank János által irányított magyar válogatott ellen is. Pályafutása nagy részét Angliában töltötte, 1993–tól egy évtizeden keresztül a Nottingham Forest, a Leeds United és a Manchester City tagja volt.

A fiú, Erling Leedsben született 2000. július 21–én, de aztán hazatért a családdal Norvégiába. A Bryne akadémiájára került, ott kezdett el futballozni. Mindössze tizenöt évesen, a Ranheim ellen már bemutatkozott a norvég első osztályban, majd a 2017–es és a 2018–as évet a Moldéban töltötte. Az edzője az immár a Manchester Unitedet irányító Ole Gunnar Solskjær volt, s ebből az utóbbi hetekben többen is levonták azt a következtetést, hogy a 194 centis, alkatra Zlatan Ibrahimovićra emlékeztető ifjú következő állomáshelye a United, illetve az Old Trafford lesz majd.

Akadt, aki azt is hozzátette: ennek az idősebb Haaland, Alf–Inge nem örülne, mert éppen a Manchester United egyik korábbi játékosa, Roy Keane okozott neki olyan sérülést, ami miatt idejekorán abba kellett hagynia a profi futballt, másrészt, mint egykori citys, nem látná szívesen a gyereket a riválisnál. Ám aligha ez dönt majd, a fiúnak pedig bőven lesz módja ajánlatok között válogatni. Nevére már akkor felfigyeltek világszerte, amikor az idei U20–as, azaz junior–világbajnokságon rekordot felállítva, kilenc gólt szerzett egy mérkőzésen, Honduras ellen. De igazán a mostani BL–őszön futott be, függetlenül attól, hogy a Salzburgban is szaporán rugdossa a gólokat. Idén januárban csatlakozott az osztrák bajnokcsapathoz, az első féléve az akklimatizálódással telt. Ám a 2019–2020–as idényben, minden tétmérkőzést beszámítva, 13 mérkőzésen 20 gólt szerzett. Nem is „link” mérkőzéseken, mert tizenegyet az osztrák élvonalban, hatot pedig a Bajnokok Ligájában termelt.

A BL–ben eddig átlagosan 32–33 percenként szerzett gólt, ami még Lionel Mesinek, vagy Cristiano Ronaldónak is becsületére válna. A 196 perc alatt elért hat góljával vezeti a góllövőlistát. A Napoli elleni első góljával beállította Didier Drogba rekordját (az elefántcsontparti ért el első három BL–mérkőzésén öt gólt), majd a másodikkal meg is javította a csúcsot. Egyszersmind ő az első tizenéves játékos az akkor még az Olympique Lyonban szereplő Karim Benzema berobbanása óta, aki tinédzserként az első három BL-meccse mindegyikén gólt tudott szerezni. Nem nehéz megjósolni: fog még ennél is több rekordot felállítani…