Sport
Cél a nyolcvanméteresek klubjába kerülni
Atlétika. A szombathelyi dobóműhely újabb világklasszisa Halász Bence, aki huszonkét évesen már dobogó harmadik fokára állhatott a dohai világbajnokságon
– Melyik a szebb, a kedvesebb, a tavalyi Európa-bajnokságon vagy a dohai világbajnokságon nyert bronzérme?
– Mindkettő kedves, hiszen az Eb-bronz volt az első érmem a felnőttek mezőnyében. A világbajnoki viszont nemcsak látványosabb érem, hanem értékesebb is, hiszen az egész világ szeme láttára, a nemzetközi élmezőny versengésében lettem harmadik.
– A döntőben remekül kezdett 78,18 méterrel, miért nem sikerült utána javítania?
– Ezt volt a szándékom, ezért kockáztattam, gyorsítottam a forgáson, ebbe pedig benne volt a hibázás lehetősége. Kétszer is kiléptem. Az utolsó hetvenkilenc méteres dobásom pedig szektoron kívüli lett. Nem sok hiányzott, hogy ezüstérmes legyek a négyszeres világbajnok lengyel Paweł Fajdek mögött.
– Meglepte, hogy a lengyelek megóvták a harmadik helyezését, arra hivatkozva, hogy az első sorozatban a lába érintette a dobókör szegélyét?
– Hát, elég barátságtalan lépés volt. Többször visszanéztem a dobásom, szerintem szabályos volt. A 81,74 méterrel világraglista-vezető Wojciech Nowicki 77,69 méterrel csak a negyedik lett a döntőben, amibe nem tudott beletörődni. Tehát megvertem őt, de az óvás után ő is bronzérmes lehetett.
– Az egyre szigorúbb doppingellenőrzések miatt estek vissza az eredmények a kalapácsvetésben?
– Nem hiszem. Ez egy bonyolult téma. Mert a súlylökőket is ugyanúgy ellenőrzik, mint minket, mégis 22 méteren felüli csúcseredmény kellett az éremhez Dohában. Szerintem az edzésmódszerek fejlődésével a fiatalabb kalapácsvetők újra nyolcvan méteren felüli eredménnyel fognak versenyezni.
– Mi a titka a szombathelyi műhely folyamatos sikerességének?
– Nagyon erős alapokat rakott le Németh Pali bácsi, s az őáltala elkezdett nemzetközi szintű szakmai munkát fiai, Zsolt és László folytatták. Szerintem titok nincs, csak sok-sok kemény munka az edzéseken. Délelőtt például dobunk, negyvenet–ötvenet is, délután pedig futunk, erősítünk. Nagyon nehéz út vezet a nemzetközi élmezőnybe.
– Már teljesítette az olimpiai szintet. Hogyan és hol készül fel Tokióra?
– A világbajnokság miatt későn fejeződött be az idény. Három hét pihenő után a jövő héten kezdem el az alapozást. Pontos tervünk még nincs, de januárban valószínűleg Dél-Afrikában lesz újra az edzőtáborunk, ahol nagyon jók a körülmények. Tényleg kiválóan lehet ott dolgozni. A célom egyértelmű, stabilan nyolcvan méter felett kell jövőre dobnom, hogy az olimpián önbizalommal és jól szerepelhessek.
