Sport

Szabad a szó, de nem bárhol és nem bármikor

Sportdiplomácia. Két amerikai sportoló figyelmeztetést kapott olimpiai bizottságától, amiért a pánamerikai játékokon a dobogó tetején protestált hazája politikája ellen

Nincs helye a politikai, vallási és rasszista megnyilvánulásoknak a tokiói olimpián. Ezt üzente Sarah Hirshland, az Egyesült Államok Olimpiai és Paralimpiai Bizottságának (USOC) vezetője azzal, hogy mindkét, a hónap elején a pánamerikai játékokon némán, de látványosan tiltakozó amerikai sportoló figyelmeztetést kapott protestálása miatt.

Szabad a szó, de nem bárhol és nem bármikor
A kalapácsvető Gwen Berry Tommie Smith-ék mexikói demonstrációját idézte
Fotó: AFP/Franck Fife

A Magyar Hírlap annak idején beszámolt arról, hogy a Peruban rendezett pánamerikai játékok versenyei során két amerikai sportoló is politikai tiltakozásra használta fel az eredményhirdetés ceremóniáját. Megszületett a reakció. Először az AP hírügynökség hozta azt a levelet, amelyet a tőrvívó Race Imboden és a kalapácsvető Gwen Berry kapott az amerikai olimpiai bizottság fejétől, Sarah Hirshlandtól, amelyben leszögezi, hogy tiszteletben tartja hazája két sportolójának a véleményét, de sem a választott pillanattal, sem az önkifejezés módjával nem ért egyet. Az USOC vezető tisztségviselője egyszersmind megjegyezte, hogy szükségesnek látja újra elmagyarázni az élsportolóknak, hogy az amerikai versenyzők és a nemzeti szövetségeik nem úszhatják meg súlyos következmények nélkül az esetleges újabb tiltakozásokat, főképp ha azok a tokiói olimpián történnének.

Az történt ugyanis, hogy a világbajnok, olimpiai bronzérmes Race Imboden a limai pánamerikai játékokon az aranyérmes amerikai csapat tagjaként az eredményhirdetésen az amerikai himnusz felcsendülésekor letérdelt, miközben a társai vigyázzban álltak, és a nemzeti lobogó felé fordultak. Imboden meg is magyarázta tettét. A USA Today-nek azt mondta: „Valakinek muszáj volt cselekedni azon igazságtalanságok ellen, amelyek jelen vannak Amerikában, s amelyeken az elnök csak tovább ront. Túlságosan fontos ügy ez ahhoz, hogy elmenjünk mellette szó nélkül.” Imboden persze nem a dobogón beszélt, de megtalálta a módját, hogy tettével felhívja a figyelmet magára és az igazságtalanságokra. Twitter-oldalán, amelyet csaknem 25 ezren követnek, először augusztus 10-én tweetelt arról, hogy a szívének oly kedves országban olyan mértékű a rasszizmus, a fegyverhasználat, a migránsok helytelen kezelése, amit nem lehet eltűrni. A téma jó táptalajra lelt a Donald Trump amerikai elnökbe mindig szívesen belerúgó CNN-nél. A Washington Posttal pedig vitába is keveredett az élsportoló arról, hogy mennyiben büszke amerikai ő, vagy csupán saját magára akarta felhívni a figyelmet.

A himnusz alatti fél térdre ereszkedés egyébként nem ismeretlen módja a protestálásnak: 2016 őszén a profi amerikaifutball-bajnokság (NFL) irányítója, Colin Kaepernick tiltakozott a színes bőrűek elleni rendőri brutalitás és túlkapások, valamint a fajgyűlölet ellen az egyik San Franciscó-i mérkőzés kezdete előtt. A játékosnak egyrészt követői akadtak, másrészt hosszabb időre kiírta magát a sportból, miután teljes mellszélességgel „nekiment” az elnöknek is. Más kérdés, hogy később peren kívül megegyezett a ligával, és zsebre vágta a kártérítést.

Ha nem is úgy, ahogy Imboden, de hasonlóképp feltűnően tiltakozott a színes bőrű kalapácsvetőnő, Gwenn Berry, aki ugyancsak Peruban a dobogó tetején állva az amerikai himnusz alatt emelte magasba ökölbe szorított kezét. (Idősebbek emlékezhetnek a botrányra, amely azt követte, hogy 1968-ban Mexikóvárosban a 200 méteres síkfutás olimpiai eredményhirdetésekor a dobogó tetején Tommie Smith és a harmadik John Carlos magasba emelt karral, ökölbe szorított kézzel tiltakozott a feketéket ért fajgyűlölő kirekesztés és támadások miatt.) Berry azt posztolta: „Ha semmit nem mondunk, és semmit nem teszünk, semmi se fog megváltozni.”

Az egyelőre elszórt eseteknek vetne véget most az USOC azzal, hogy emlékezteti a sportolókat: mindannyian aláírták, hogy az amerikai csapat tagjaként nem tesznek politikai, vallási és faji megnyilvánulásokat a pánamerikai játékokon és az olimpiákon.

Egyelőre nem világos, milyen büntetést lehet kiszabni azokra, akik mégis megszegik esküjüket (a két érintett 12 hónapos, próbaidős ejnye-bejnyét kapott), de mivel az élsportban rettenetesen sok pénz mozog, és nemcsak az ötkarikás eredményesség után, de a szponzorok révén és még sok más módon lehet tetemes bevételhez hozzájutni, vélhetően ezen kifizetések leállítása lehet a hatásos eszközök egyike. Nem tilos a szabad véleménynyilvánítás, az elnököt is lehet utálni, de nem az amerikai válogatott színeiben és nem a nemzeti himnusz alatt.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom