Bevált az anya taktikája és receptje is

– Esélyesként hatalmas teherrel rajtolt. Mi volt a győztes taktika? –­ kérdeztük a világbajnoktól.

– Nagyon tudatosan készültünk édesanyámmal erre a döntőre. Sokszor edzettünk kánikulában, számítva arra, hogy a világbajnokságon is forróság lehet. Lett is, harmincegy fok. Arra számítottam, hogy legnagyobb riválisaim erősen kezdenek, ezért a táv feléig arra vigyáztam, hogy ne szakadjak le tőlük. Aztán hétszázötvennél ritmust váltottam, s lehagytam Pimentáékat.

– A hajrában látta, hogy nyerhet?

– Csak hétszázig hallottam a szurkolók fergeteges biztatását, utána kikapcsoltam a külvilágot. Az utolsó kétszázra is készültünk, arra, hogy fáradtan sem halhatok meg. Az utolsó ötven méteren kinéztem balra, láttam, hogy annyival vezetek, hogy ki is engedhetek a cél előtt.

– Mennyi segítséget jelentett ebben a hazai pálya?

– Óriási boldogság, hogy szülővárosomban, Szegeden nyerhettem, a kedvenc pályámon, a fantasztikus közönség előtt. Sokat számított, hogy otthon pihenhettem, a saját ágyamban, és a legjobb minőségű ételeket ehettem, köszönhetően a dietetikusomnak és az édesanyámnak.

– Elárulja a győztes receptet? – fordultunk a fia mellett álló Demeter Irénhez.

– Nem titok: mustáros sertéssült volt, almás–zelleres körettel, sok céklával és salátával. Bálint nagyon profi, mindig keresi, hogyan növelheti a teljesítményét megengedett eszközökkel. Ebben segíti Marics Balázs sporttáplálkozási szakember.

– Adott egy biztató puszit a rajt előtt a fiának?

– Bálint nem puszilgatós típus. A rajt előtt csak annyit mondtam neki, hogy érd el azt fiam, amiért tizenkét évig keményen megdolgoztál.

– Meddig tart a pihenő? –­ faggattuk ismét a világbajnokot.

– Csupán öt napig. Ausztriába utazunk, a hegyek közé, ahol pihenni és sétálni fogok. Szeptember másodikán utazunk Tokióba, az előolimpiára. Ott két hétig ismerkedünk a körülményekkel, majd egy versenyen is kipróbálhatjuk a jövő évi olimpia pályáját.