Sport

Dopping: az élsport rabló-pandúr játéka

A sportoló, aki versenyszerűen sportol, bárhol, bármikor mintavételre kötelezhető, a doppingellenőrzés ugyanakkor csakis megbízólevéllel, határozott célból végezhető (1. rész)

A tiltott teljesítményfokozással kapcsolatos városi legendákat és élsportolói sirámokat cáfolta lapunknak Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping-csoport vezetője. A háziorvosi szakvizsgával is rendelkező orvos elmondta, a doppingszerek kutatásában érdekeltek és a kimutatásukra felesküdtek versenyfutásában az utóbbiak nem nyerhetnek.

Dopping: az élsport rabló-pandúr játéka
Nem érzi Tiszeker Ágnes, hogy boszorkány szerepbe került volna a doppingellenőri feladatai miatt
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

– Az úszó világbajnokság után újfent elgondolkoztam, milyen sok az asztmás a nemzetközi élvonalban. Nem furcsa?

– Értem a kérdést. Valóban van egy kis előnye annak, ha valaki ténylegesen nem asztmás, mégis ilyen szereket használ, másrészt azt, hogy az asztma népbetegség, el kell fogadjuk. Amikor kijöttem az egyetemről kilencvenhatban, háziorvosként találkoztam a betegséggel. Azóta a civil lakosság körében ugrásszerűen megnőtt a légúti megbetegedések száma, kezdve az allergiás megbetegedésektől az asztmáig. Ez az irdatlan környezetszennyezéssel, amiben élünk, elkerülhetetlen. Na most, ha egy kisgyerek köhög vagy fullad, azzal mit csinálnak? Elküldik úszni, ezért úgy vélem, nem szabad azt a következtetést levonni, hogy az úszásban kvázi asztmagyógyszerekkel doppingolnak, ez nem igaz. Más kérdés, hogy az sem igaz, ha azt mondjuk, nincs teljesítményfokozó hatása annál, aki nem asztmás és mégis befúj egy kis hörgőtágító salbutamolt. Annak valóban lesz egy kis előnye, de réges-rég nem ezek a népszerű doppingszerek az úszásban. Nem ettől lesz valaki olimpiai bajnok.

– Ezt a tévhitet akkor cáfolhatjuk?

– Igen. Én azt gondolom, valóban léteznek asztmás sportolók, egyébként jellemzően a kerékpársportban, és ott láttunk is masszív visszaélést, nem Magyarországon, hanem külföldön. A WADA azt mondja, hogy ezer nanogram per milliliter a vizeletben mért salbutamol maximális napi dózisa, ha ennél többet mutat a teszt, az élsportolónak bizonyítania kell, miért volt szüksége a hatalmas mennyiség bevitelére. Ez ugyanis már pozitív esetnek minősül, és doppingvétség.

– Hallottam élsportolókat panaszkodni arról, hogy fejfájás, láz, hétköznapi kellemetlen panaszok esetén is roppant nehéz a dolguk, mert amíg a hétköznapi ember hopp már be is kap valami fájdalomcsillapítót, ők nem szedhetnek be bármit. Sőt lényegében nincsenek is nem tiltólistás szerek, amelyekkel orvosolhatnák a bajt.

– Szerintem ez így nem igaz. De körültekintőnek kell lenni. Nem megyünk be a nagymama házipatika-szekrényébe, és nem szedjük be az első gyógyszert, amit találunk, mert az bármi lehet. De megnyugtatok mindenkit, a fájdalomcsillapítók közül kizárólag a kábító hatásúak vannak tiltólistán, tehát a non-szteroidok, a kalmopyrin, a paracetamol-származékok egyike sincs tiltólistán. Az antibiotikumok, fertőtlenítőszerek, köhögés elleni gyógyszerek egyáltalán nincsenek tiltva, szóval ez csak sportolói tudatlanság, városi legenda. Simán össze lehet állítani egy olyan gyógyszercsomagot, amiből bátran és nyugodtan beszedhet valaki, ha baja van, és önerőből akarja magát gyógykezelni. De persze csak ésszel. Nem biztos, hogy a sportolónak magának kell a kezelését eldöntenie.

– A Magyar Antidopping-csoport honlapján külön rovata van az élsportolók gyógyászati mentességének? Hogyan lehet kérni, miként működik ez?

– Attól függ. Van például, aki cukorbeteg. Az ő elengedhetetlen gyógyszere, az inzulin azonban tiltólistás. Ebben az esetben kérheti az orvosokból álló úgynevezett TUE-bizottságtól egy olimpiai ciklusra az inzulin szedésének engedélyezését, és ez meg is adható, de kérhetünk éves felülvizsgálatot. Érthető, ha szeretnénk látni, hogyan gondozza a diabetológus, milyen inzulint használ, mennyi a napi adagja, és így tovább. Vagy mondok mást, ha valakit megcsíp egy darázs, és allergiás rohamot kap, akkor még arra is van lehetőség a sürgősségi helyzetben, hogy visszamenőleg kapjon engedélyt a beszedett és esélyesen doppinglistás szerre. Ilyenkor ez az utólagos engedély természetesen csak arra az egy alkalomra szól. Ezzel visszaélni nem lehet.

– Változik-e ezekkel a tiltott, ám esetileg engedélyezhető szerekkel kapcsolatosan országonként a helyzet? Előfordulhat, hogy itt-ott elnézőbben kezelik a kérdést?

– Nem, létezik ugyanis egy WADA-sztenderd. A betegségcsoportok esetében a nemzetközi doppingellenes szervezet meghatározza, milyen leletekre van szüksége az engedélyhez, és jelzi, milyen gyógyszerpalettát tart elfogadhatónak. Főszabályként mindig azt a szert kell használni, ami nincs a tiltólistán. Úgy nehéz engedélyt szerezni, hogy van ezer gyógyszer, ami nincs a listán, de nekem pont az az egy kell, ami tiltott, ez nem szerencsés próbálkozás… Itthon az évi ezerötszáz állami mintavételünkből fél százalék körüli az, akinek egyedi mentessége van. S mivel ebben a sürgősségi esetek – a már említett csípések kezelése – is benne vannak, ez nem egy magas szám.

– Említette, hogy évente ezerötszáz mintavételük van, emelkedhet ez Tokió előtt?

– Büdzsé és állami akarat kérdése, hogy mennyit szeretne költeni doppingellenes feladatokra. Ez a szám jó ideje ennyi, de tény, egykor hétszázzal kezdtük. Ezt a WADA is figyeli. A sportban élen álló országok esetében szorgalmazhatja, hogy ellenőrizze sűrűbben a sportolóit. A hazai mintavétel olyan értelemben lehetne picit több, hogy az olimpiai sportágak világversenyei előtt mindenkinek egy nemzeti programot kell végrehajtania. Most például az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál előtt valamennyi kiutazót megszűrtük, a mintákat pedig a WADA akkreditált laborjában ellenőriztettük. Ezek után Bakuban a helyszínen egyetlen mintavétel se történt a magyar csapaton. Ez bizalom és elismerés a Magyar Antidopping-csoport felé. És fontos a fiatal sportolónak is, akinek esetleg ez volt az első dopping-mintavétele; hasznos, ha ki-ki itthon, mindent megértve tud átesni a tűzkeresztségen. Az olimpián azért nem lesz így, nyilván a sportolóinkat kint is szűrni fogják. Az első öt helyezett kötelezően megy, a mezőnyből is sorsolnak hozzá, nem számít, hogy mi már ellenőriztük őket vagy sem. Tízezerötszáz sportolóból hétezer mintavétel várható, és a mintákat tíz évig őrzik. Bármikor elő lehet venni, és egy új technikával újra is lehet ellenőrizni. Nem érdemes kockáztatni!

– Az önök által levett mintákat Bécsben elemezték, nekünk erre nincs akkreditációnk?

– Nem is összeférhető, hogy ugyanaz vegye le a mintát és elemezze. Például a románok épp ezzel kerültek bajba, fel is voltak függesztve, mert a két intézmény vezetője ugyanaz volt. A mi szakmánkban az átláthatóság nagyon fontos. És mindig tudni kell, épp kinek a felelőssége a minta, hol tart, milyen körülmények között „utazik”, nem sérült-e, satöbbi. Ha lenne is Magyarországnak akkreditált laborja, az nem állhatna velünk kapcsolatban. Egyedül étrend-kiegészítőket vizsgáló labor működik itthon, de az más tészta, nem humán mintát, vért, vizeletet vizsgál, hanem magát a produktumot, a vitamint, a táplálékkiegészítőt.

– A sérült vagy megsértett minta kapcsán jut eszembe a kínai úszó, Szun Jang, akire először egy ausztrál úszó, majd mások is rászálltak a kvangdzsui vb-n…

– Ráadásul úgy, hogy az ausztrálok egyik úszónőjét azért kellett hazarendelni még a kezdet előtt, mert megbukott egy anabolikus hatású szerrel. De nyilván mindig a másik doppingol, sose én, sose a csapattársam. Hozzátenném, hogy a kínai fiú nehéz eset. Fenyegetni az ellenőrt, megsemmisíteni a mintát, nagyon nem szerencsés. Az ügy minden részletét nem ismerem, de a WADA a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordult, megfellebbezte az úszószövetség, a FINA mismásoló döntését. És az ügy életszerűségét is érdemes nézni: először nem vagyok ott, ahol ott kellene, telefonálgatnak, előkerítenek, hagyom, hogy levegyék a mintát, két-három cső vért, majd utána kezdek el érdeklődni, hogy egyébként maguknak van jogosultságuk? Egy olyan úriemberről beszélünk, aki hivatásos katona, komoly stábbal dolgozik, testőrsége is van. Nem tartom hihetőnek, hogy a mintavételi jogosultságot ne kérdezték volna meg időben. Az ellenőrök egyébként mindig kétnyelvű, fényképes megbízólevéllel jelentkeznek, és amúgy is van egy rendje magának a mintavételnek, s ezt minden élsportoló jól ismeri: ennek az elején a két ellenőr igazolja magát, elmondja, kinek a megbízásából, milyen típusú vizsgálathoz, milyen mintát fog venni. Ennek fényében több mint gyanús, amit a kínai úszó tett. De majd a vizsgálat kiderít mindent.

– Ki jogosult egyáltalán egy sportolót doppingvizsgálat alá vetni?

– Doppingellenőrzésre a WADA, a nemzetközi sportági szövetségek vagy a nemzeti doppingellenes szervezetek jogosultak, illetve a két WADA által felügyelt ügynökség is, amelyik alkalmazhat doppingellenőrt. Őket bérbe lehet venni egy-egy sportesemény kapcsán. Mi is végzünk doppingellenőrzést másnak, azaz az ezerötszáz magyar mintavételen túl veszünk mintát például a WADA kérésére is. Az amerikai nemzeti doppingellenes ügynökség (USADA) a területén olykor szokott pél­dául csendőrködni is. Tudok olyan orosz súlyemelőről, aki nyaralni ment a családjával az Egyesült Államokba, és amikor bejelentkezett a szállodájába, már ott várta a doppingellenőr. Megtehette, mert a sportoló, aki versenyszerűen sportol, bárhol, bármikor ellenőrizhető.

– Ön is vett már mintát külföldön?

– Hogyne, versenyen és azon kívül is. Most például, amikor az oroszok fel voltak függesztve, az angolokkal közösen nagyon sokat jártunk különböző orosz tagköztársaságokba, mert ők nem tesztelhették a saját sportolóikat. Most is készülünk. A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség kért minket, hogy Pattayán a világbajnokságon végezzünk ellenőrzéseket.

– Pszichésen milyen érzés ez az üldöző, már-már boszorkányszerep?

– Nem érzem annak. Akinek nincs félnivalója, azzal kifejezetten jól ki lehet jönni. Sokan megosztják velem az egészségügyi gondjaikat is, de akad, aki nem kérdez semmit, legszívesebben elbújna. Én a döntésekben, a fegyelmi bizottságokban nem veszek részt, tehát megengedhetem magamnak, hogy sajnáljam vagy orvosilag támogassam a sportolót, nyilván a megfelelő keretek között. Abban nem segíthetek senkinek sem, hogy milyen tiltott szerhez hogyan juthatna hozzá, vagy mikor jön az ellenőrzés. Egy-egy névtelen telefont szoktam kapni, inkább a testépítői oldalról, hogy mit tetszik erről vagy arról a szerről gondolni. Az egészségügyi részéről szívesen beszélek, elmondom a mellékhatást, próbálom lebeszélni róla, de a kérdésre, hogy mikor ürül, hány napon belül tudják kimutatni, azt szoktam mondani, nem fair kérdés. S ebbe bele szoktak törődni. Az ürülés egyébként trükkös dolog, mert az, hogy steril körülmények között egy Petri-csészében hogyan bomlik el egy szer, nem ugyanaz, mint hogy egy emberi szervezetben adott időjárási körülmények, pszichés állapot és folyadéktelítettség mellett a valóságban mi, mikor történik.

– Ön szerint ezt a versenyt egyáltalán meg lehet nyerni a teljesítményfokozó szerek űrtechnikákkal folyó fejlesztése és a doppingszerek kimutatása között?

– Nem, de a cél, hogy egyre nagyobb sportolói csoport esetében érjük el a tiszta felkészülést. Én nagyon hiszek a nevelésben. A japánoknál láttam, ahogy az a kultúra kiveti magából a nemzetre, a családra és a mesterre szégyent hozó sportolót. Kicsi koruktól kezdve tanulják a japán gyerekek a munka és a sport játékszabályait, a mester, a szenszei tiszteletét. Náluk nagyon kevés a pozitív doppingeset. De most például a téli olimpián egy japán gyorskorcsolyázó fiatalember megbukott egy olyan szerrel, amire akár gyógyászati mentességet is kaphatott volna, de ő egyáltalán nem védekezett. A WADA majdnem kérte, mondjon már valamit, de ő azt mondta, ez annyira nagy szégyen, hogy ő a saját költségén hazautazik, nem akar védekezni, és teljesen visszavonul a sporttól. Nyilván a japán mentalitás nem ültethető át, de az, hogy a magyarok már gyerekkortól kezdve megértsék, hogy a fair play, a tisztességes verseny nem fér össze a trükközéssel meg a játszom a tűzzel mentalitással, az szerintem fontos és jó cél.

Az interjúnkat folytatjuk.

Kapcsolódó írásaink

Ne bízz a kifőzdében!

ĀSporttudomány. A MOB és Hosszú Katinka is hallgat a táplálkozástudósokra – Beszélgetés az élsportolók megengedett teljesítményfokozásáról és a személyre szabott étkezésről

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom