Erős történelmi mozgatórugók

Motti Tichauer – az Európai Maccabi Szövetség elnöke – ötéves volt, amikor először belépett a Maccabi Világszövetség Ramat Ganban található sportközpontjába. A családja akkor már ott élt az izraeli városban, ebben így semmi csoda nincs. Abban már igen, hogy az örökmozgó, rosszcsont kisfiú egy életre megértett valamit abból, milyen nagy a sport és a testmozgás közösségteremtő ereje. Budapesten a 15. Maccabi Európa-játékok idején adott interjút lapunknak.

– Négy éve, az Európai Maccabi Szövetség Budapesten tartotta a kongresszusát. Ekkor döntöttek arról, hogy a következő Maccabi Európa-játékok rendezési jogát a magyar fővárosnak adják. Mi szólt a budapesti sportrendezvény mellett?

– A játékok megrendezésével kapcsolatos döntést mindig ezeken a kongresszusokon hozza meg a szövetségünk, így volt ez 2015-ben is. A végrehajtó bizottság előzetes szűrése után végül két erős kandidáló maradt, a svájci Bázel és a kongresszus házigazdája, Budapest. A jelöltek a teljes tagság előtt prezentálták az elképzeléseiket. A magyar delegációt olyan nagyságok is erősítették, mint a legendás Keleti Ágnes (ötszörös olimpiai bajnok tornász, Mark Spitz mellett minden idők legeredményesebb zsidó sportolója – megj. a szerk.), aki tekintélyes kora ellenére ámulatba ejtőn lement spárgába is, és nem volt kérdéses, a magyarok sokkal jobb bemutatót tartottak arra nézvést, miként rendeznék meg a Maccabi Európa-játékokat, és milyen módon erősítené ez a verseny az itt élő zsidó közösségeket, egyszersmind milyen élményt nyújtana a világ minden tájáról idesereglő közel ötezer résztvevőnek. Bázel is nagyon szép város, de ott csupán pár ezer zsidó él, miközben Budapesten nagyságrendekkel nagyobb, erősebb és életrevaló zsidó közösség él. Nem volt kétségünk felőle, hogy a magyar főváros jól megrendezi majd ezt az összetett sportversenyt. Ráadásul az infrastrukturális háttér is lenyűgöző, és most nemcsak a stadionokra gondolok, hanem a kulturális háttérre, önöknél vannak speciális zsidó éttermek, ott a zsinagóga, a zsidó temetőben számos élsportoló nyugszik…

– A Zsidó Kulturális Fesztiválunk az idén lesz huszonkét éves, az első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd is zsidó volt, de ezeket ön biztosan tudja.

– Valóban. A szervezés kapcsán többször is jártam korábban Budapesten, és mindig megtapasztalhattam, a zsidóság milyen sokat tesz hozzá az ország életéhez, milyen erős az identitása, és mennyire élénk itt ez a közösség. És ez lenyűgöző.

– A versenyekre visszakanyarodva, milyennek látja a szervezést, magát az eseményt?

– Negyvenkét országból közel ötezren jöttek Budapestre, közülük két és félezer sportoló, és én úgy látom, elértük a célt, egymás megismerését, a nagyszerű küzdelmeket, az életre szóló élményeket. Mert igaz, hogy egy sportoló, amikor versenyez, akkor elsősorban nyerni szeretne, de amint lejön a pályáról, barátkozik, e-mailt cserél, közösségé formálódik… Pár napja rendeztünk az Izraeli Esthez kapcsolódva egy futóversenyt, a Maccabi Fun Runt, amelyen bárki elindulhatott. A barátaim, de még a fiam is azt mondta, elég lesz pár száz egyedi trikót készíttetni, aztán a két távon a Ludovika Campuson jó kétezren rajthoz álltak, még jó, hogy nem fogadtam meg a tanácsot, és volt elég mez emlékbe. Az esemény komoly támogatást kapott politikai szinten is, az izraeli kormány képviseletében megjelent Yoav Galant bevándorlási és integrációügyi miniszter, videóüzenetet küldött Reuven Rivlin, Izrael elnöke, felavattuk a Michael Keveháziról, a Maccabi Világjátékok egykori igazgatójáról elnevezett körutat a Ludovika Arénánál, és a beszédek után nagysikerű koncertet adott az izraeli Csillag születik sztárja, Vladi Blyberg.

– Az életrajzában azt olvastam, kisgyerekként látogatott el először Ramat Ganba, a Maccabi Világszövetség sportközpontjába. Mire emlékszik mindebből?

– Mindenre. Ha becsukom a szemem, mindent magam előtt látok. Ötéves voltam, akkor már Izraelben éltünk a családdal és a nővéremmel, aki Franciaországban született egy koncentrációs táborban, és tulajdonképpen neki köszönhették, hogy életben maradtak, és nem küldték őket az auschwitzi haláltáborba. Anyukám budapesti, apukám müncheni zsidó családból származott, de én már Ramat Ganban születtem, úgyhogy csak idő kérdése volt, mikor mehetek be a Maccabi mozgalom főhadiszállásának számító sporttelepre. Ott kezdtem az idézőjeles sportkarrierem mint tornász.

– Úgy tudtam, teniszezik.

– Ez így van, felnőttként ezt űzöm. Jelenleg is a Maccabi Frankfurtnak – ahol élek – a szenior teniszbajnoka vagyok, de akkoriban szó se lehetett a teniszről. Olyan szegények voltunk, nem tudom, egy teniszütőt egyáltalán megengedhettünk volna-e magunknak. És talán teniszpálya se volt még ott akkoriban. Ami azt illeti, elég rossz magaviseletű, hangos, igazi vad izraeli kisfiú voltam akkoriban, jót tett nekem a sport. Az igazi átalakulást azonban az hozta, amikor a szüleim tíz és féléves koromban kézen fogtak, és átköltöztünk Németországba, ahol németül kellett beszélni, ezzel nem volt gond, mivel otthon ezt használtuk, be kellett illeszkednem a fegyelmezett gimnáziumi légkörbe. Én, a kis vadóc zsidó fiú. Bonyolult időszak volt, Berlinben megépült a fal, a Checkpoint Charlie-nál a keletnémetekre lőttek. Minden nagyon belém vésődött…

– Hogyan lett a Maccabi mozgalom híve, az Európai Maccabi Szövetség elnöke?

– Mi, zsidók úgy vagyunk vele, hogy ha valamit kapunk, akkor azt szeretjük visszaadni, és én nagyon sokat kaptam a sportegyesületemtől és a sporttól. Ezért kezdtem el dolgozni úgy harmincöt éve a szabadidőmben a közösségért és a Maccabi sportért, egyszerre dolgoztam a frankfurti klubnál, az európai és a világszövetségnél is különböző szerepben, majd 2010-ben megválasztottak az Európai Maccabi Szövetség elnökének. Civilben régebben a hotelbizniszben, jelenleg a divatszakmában ténykedem. De minden erőmmel és energiámmal a szervezetépítésért, a sportesemények létrehozásáért dolgozom.

– Elmagyarázná, miként indulhatnak amerikai, mexikói és más nem európai országok sportolói a Maccabi Európa-játékokon? Illetve, hogy mi a céljuk valójában ezekkel a versenyekkel?

– Ők meghívottként vesznek részt a versenyeken, érmeket kaphatnak, de nem lehetnek hivatalosan nyertesek, ennek ellenére nagyon örülnek, hogy itt lehetnek. A Maccabi ideológiája pedig az élményadás. Nem célunk, hogy még több sportágat, még komolyabb versenyeket rendezzünk, a rekordokat sem hajszoljuk, persze egy sportember mindig nyerni akar. Mi azt szeretnénk, ha új barátságok szövődnének, ha együtt és erősek lennénk. És az Ön országa jó partner volt ebben. Az interjúra jövet elhajtottunk a Dohány utcai zsinagóga előtt, láttam, hogyan zárják le a környéket az esti megarendezvényünk előtt, miközben a Forma–1 miatt amúgy is nehéz megszervezni a város közlekedését, de ez nem tántorítja el önöket… Nézze, lenyűgöző, amit ez a kormány tesz a világversenyek idehozásáért, s ahogy promotálja a sportot és az aktív életmódot a magyarok körében. Minden hétre esik egy világbajnokság, egy kontinensviadal, egy nagy nemzetközi torna, és ez imponáló. Magyarország, ezt megerősíthetem én is, csodálatos házigazda és remek szervező.