Studer Ágnes utolsó gyűrűje

Dicséretesen küzdött az ilyesfajta erőpróbákhoz nem szokott magyar női válogatott a negyeddöntőben az ellen a brit csapat ellen, amelynél jobbat kívánni se tudott volna Székely Norbert szövetségi kapitány a kontinensviadalon a négy közé jutásért. Az első pillanattól fogva verhetőnek tűnt az ellenfél, miközben a mi oldalunkon a csapatkohézió, a küzdeni tudás és a csoportmérkőzések sikerének eufóriája állt. A kezdő ötösünk – Studer, Turner, Raksányi, Zele, Határ – elszántan nyitott. Az első hét pontot mi szereztük, ez azonban felrázta a briteket, és az első negyedben már két pont volt oda (13–15). A szünetre tízre húztak el a britek. Rendkívül sok labdát adtunk el, és a triplákat fájdalmasan rosszul dobtuk. Hétből kettő ment be az első húsz perc alatt. A harmadik negyedben nem sikerült a játék képén változtatni, csak néztük, ahogy Temi Fagbenle szórja a hárompontosokat. Nézőként, kishitűen már majdnem feladtuk, de a pályán a lányok nem! Öt perccel a vége előtt Studer Ágnes dobott egy triplát (51–56). Picit később a honosított Yvonne Turner hármasával két pontra apadt az ellenfél előnye (56–58), majd 39 másodperccel a vége előtt Studer újra triplát dobott (59–60). Egy pontra az áhított olimpiai kvalifikációs tornától! Egy támadást kivédekeztünk, a miénket viszont kihagytuk, fault miatt Samuelson dobhatott két pontot (59–62), és a 4 másodpercnyi támadóidő nem volt elég csak egy félpályás, gyűrűt érintő, de be nem hulló Studer-kísérletre. Huszonkét évvel a legutóbbi siker után – amikor négy közé jutott a válogatott az Eb-n – közel álltunk az ismétléshez. Az olimpiai selejtező lehetősége még előttünk áll, de ahhoz nyerni kell.