Máig fájó berni vereség

Az olimpiai bajnok magyar válogatott 1953-ban megnyerte a római stadionavatót az olaszok ellen (ezzel az Európa-kupát), majd legyőzte 6–3-ra a Wembley-ben a kontinensről érkezett csapat ellen addig még veretlen angolokat. Majd 1954 tavaszán a Népstadionban Puskásék 7–1-re kiütötték a nálunk vendégeskedő „háromoroszlánosokat” (az angolok egy hétre jöttek és 7–1-gyel mentek). Óriási favoritként érkezett csapatunk a svájci világbajnokságra, ahol minden korábbi gólrekordot megdöntve, például a későbbi döntőbeli ellenfél, az NSZK ellen 8–3-as győzelmet aratva menetelt az egyenes kieséses szakaszba. Ott aztán olyat tett, amire előtte egyetlen válogatott sem volt képes a világbajnokságok történetében: kiejtette az előző vb második (Brazília), majd első (Uruguay) helyezettjét. Mégis elveszítette története legfontosabb mérkőzését. Pedig a csoportmeccsek alatt megsérülő Puskás Ferenc is visszatért, és a csapat a kilencedik percben már 2–0-ra vezetett. Mégis 2–3 lett a vége.

A Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth M.összeállítású gárda, noha a magyar labdarúgás azóta sem felülmúlt legnagyobb sikerét érte el (illetve állította be), titokban, rejtőzködve térhetett csak haza. Budapesten, a hivatalos média által alig publikáltan, zavargások törtek ki a vereség hírére.