Sport

Ami kék, az kék

Labdarúgás. Az idény legjobb játékával rukkolt ki a Chelsea az Európa-liga szerdai döntőjében, a győztes menedzserét a Juventus, legjobb játékosát a Real Madrid várja

„Azt gondolom, megérdemelném, hogy maradhassak a Chelsea-nél” – mondta Maurizio Sarri a bakui labdarúgó Európa-liga-döntő megnyerését követő mámorban. A londoni „kékek” az idény talán legjobb játékával megverték az Arsenalt, s egy kicsit minden összekuszálódott.

Ami kék, az kék
Családban marad: Alonso (a kupával) nagyapja ötször is átélhetett hasonlót
Fotó: AFP/Arne Dedert

Sarriball – hirdeti a római Corriere dello Sport csütörtöki főcíme, utalva arra, hogy ha valamikor, 2019. május 29-én, Bakuban tényleg diadalt aratott a hatvanéves, korábban még semmilyen titulust nem nyerő, mégis nagyon sokra tartott edző játékfilozófiája. Miután tavaly nyáron Sarri átvette a Chelsea-t, sokan próbálták megfejteni Antonio Conté­tól eltérő játékfilozófiáját, amely a gyors, sok labdabirtoklásra alapozott, látványos támadófutball.

A L’Équipe, például, függőleges tiki-takának nevezte, jelezve, hogy a Sarri Napolija, majd Chelsea-je sokkal gyorsabban átjátssza a pályát, mint a Barcelona.

A Sarriball három-négy hónapon keresztül működött Londonban, aztán minden rosszra fordult.
A Chelsea mély gödörbe zuhant, ezt jelezte a bajnokságban a Manchester City elleni 0–6, majd a Ligakupa-
döntő elvesztése ugyancsak Guardiola égszínkékjei ellen. A Wembley-ben csak tizenegyesekkel bukott el a Chelsea, de mély nyomokat hagyott a vereség. Kepa, a kapus, nem volt hajlandó lemenni a pályáról, pedig Sarri le akarta cserélni. Az edző tekintélye romokban hevert.

Maurizio Sarri maga is azt mondja, azt követően történt valami, hirtelen megtalálta a hangot a csapattal, amely a jelek szerint végre elfogadta őt. Eden Hazard-ról, vitathatatlanul legjobb játékosáról mondta a döntő után: „Néhány hónapra szükségem volt, hogy igazán jól megismerjem. De amióta ez sikerült, mondhatom, nagyszerű fickó, amellett, hogy kivételes képességű futballista.”

A Chelsea az említett Ligakupa-döntős vereség óta már csak kétszer kapott ki az idényben, mindkétszer Liverpoolban, egyszer az Evertontól, egyszer a „vörösöktől”. Szerencséjére azért nem kellett többször menni a Mersey-partra. Baku minden értelemben messze van Liverpooltól, ez látszott a második félidő játékán is. A Chelsea úgy futballozott, ahogyan eddig talán egyszer sem a szezonban. Olivier Giroud olyan trükköket mutatott, mint hajdanán Rastelli, a zsonglőr, Pedro azt az időszakát idézte, amikor a Barcelona játékosaként mind a hat sorozatban, amelyben részt vett, gólt tudott szerezni, Eden Hazard pedig úgy játszott, ahogyan csak nagyon kevesen tudnak a mai európai élmezőnyben.

„Azt hiszem, eljött a búcsú ideje” – mondta belga vb-bronzérmes, miután megkapta a döntő legjobbjának járó díjat, s szinte minden újságíró a meccs helyett a jövőjéről akarta faggatni. Tényleg úgy tűnik, immár csak napok kérdése, hogy mikor jelent(het)i be az érkezését a Real Madrid. De nem csak ő távozhat, hanem az edző is, akivel kapcsolatban az olasz sajtó továbbra is biztos abban, hogy a Juventushoz szerződik. Tudni véli, hogy Andrea Agnelli, a torinói klub elnöke szerdán már tárgyalt a Chelsea vezetőivel, csütörtökön pedig Fali Ramadani, az albániai születésű új szuperügynök tárgyalt az angol klub vezetőivel arról, hogy engedik ki a szerződéséből Maurizio Sarrit. Ha az olasz edző elköszön, nyugodtan teheti.
Harmadik lett a bajnokságban, megnyerte azt a nemzetközi kupát, amelyben elindulhatott, s csak tizenegyesekkel veszítette el a Ligakupát. A Chelsea hívek pedig azt énekelték a bakui éjszakában: Blue is the colour, football is the game. Kék a szín, a játék meg a futball. Ahogyan elnéztük a Chelsea látványos játékát, mondhatjuk: Ami szép, az szép. Illetve: Ami kék, az kék.

Európa-liga-döntő. Chelsea FC–Arsenal FC 4–1 (0–0).

Kapcsolódó írásaink