Sport

Ötven éve búcsúzott a futballtól Puskás Ferenc

Labdarúgás. Az Aranycsapat kapitányára, a madridisták Panchójára nyolcvanezren voltak kíváncsiak, két nappal később ugyanott a BEK-döntőt csak harmincezren látták

Ezen a hétvégén a Real Madridnál és talán itthon, Magyarországon is a futballrajongók Puskás Ferencre emlékeznek. Éppen ötven éve, 1969. május 26-án gálamérkőzésen búcsúzott el a játéktól a királyi klub ikonja, minden idők legnagyobb magyar futballistája.

Ötven éve búcsúzott  a futballtól Puskás Ferenc
Puskás Ferenc a 20. század gólkirálya volt
Fotó: MH

„Nagyon büszke voltam arra, hogy egészen negyvenéves koromig játszottam, különösen akkor, amikor visszaemlékeztem arra, hogy már egy évtizeddel korábban sokan leírtak. Két évvel a visszavonulásom után, 1969 májusában rendezte meg a klub a búcsúmeccsemet, a bécsi Rapid vendégeskedett nálunk. Nagyszerű ajándék volt ez a Madridtól, minden bevételt megtarthattam, csupán az osztrákok ellátásának költségeit vonták le. Olyan gesztus volt ez Bernabéutól, amit csak általában olyanoknak ajánlott fel, akik legalább tíz éven át szolgálták az egyesületet. Én csupán kilencet töltöttem ott, de az elnök engedélyezte, hogy mind én, mind a hozzám hasonló cipőben járó uruguayi Santamaría kedvezményezett legyen. Bernabéu egyébként nem sokkal azután felajánlotta már a búcsúmérkőzés lehetőségét, hogy visszavonultam. Elég közel laktunk egymáshoz Madridban, így gyakran láttam őt, ahogyan a feleségével sétált. Megálltunk ilyenkor egy kicsit beszélgetni. Mindig kedveltem a humorát. Azon a hétfő estén rengeteg szurkoló jött el, hogy újra lásson. Az erőnlétem már nem volt az igazi, mindössze húsz percet játszottam. Nagyon elérzékenyültem, a gondolataim visszavándoroltak a mezítlábas kispesti kölykökhöz, leginkább a barátomhoz, Bozsik Józsefhez, azt kívánva, bárcsak velem lehetne ő is. Egyébként két nappal később, ugyancsak a Bernabéu-stadionban rendezték a Bajnokcsapatok Európa-kupája az évi döntőjét. Az Ajaxra és a Milanra mindössze harmincezer néző volt kíváncsi. Amikor arra gondolok, hogy két nappal korábban közel nyolcvanezren jöttek el a búcsúmérkőzésemre, nehezen tudom szavakba önteni, mit érzek” – mesélte Puskás Ferenc nagyjából negyedszázada.

Mit tartottak róla a játékostársak? Csak egyetlen történet: amikor az aranylabdás Denis Law meglátta őt egy londoni eseményen, elkezdett futni utána. Aztán mikor megcsípte, azt mondta: „Ez az első alkalom, hogy Puskás Ferenc nyomába értem!”

Mi meg egy újabb huszonöt év távlatából azon is elmélkedhetünk, vajon hány magyar ment volna ki a búcsúmérkőzésre, ha lehetősége van rá, ha a „közember” számára nem lett volna elérhetetlen messzeségben nemcsak a Real, de Madrid is. Puskás fél évszázada nem játszik már, de a legendája, a hírneve töretlen. Akadtak edzői sikerei (a legnagyobb: BEK-döntőbe vitte a korábban sehol sem jegyezett görög Panathinaikoszt, mindmáig ez a görög klubfutball kiemelkedően legnagyobb sikere), de mégiscsak elsősorban játékos-pályafutására emlékszik itthon és külföldön mindenki.

Arra, hogy ő volt a 20. század gólkirálya az élvonalbeli bajnokságokban szerzett gólok alapján, hogy a világ akkori egyik legerősebb klubcsapatából, a Bp. Honvédból kiválva, harmincévesen másfél éves kényszerpihenőre kényszerítve, 1958-tól a világ első számú klubcsapatában építette fel újra önmagát. Öcsiből a spanyoloknak Pancho lett, aki elsőként (s mindmáig egyedüliként) szerzett négy gólt egy BEK-döntőben, aki egymaga megnyerte az első Világkupát, aki ötször lett a spanyol élvonal gólkirálya, s aki mindmáig számos gólrekordot tart a Real Madridnál.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom