Ismét láthattuk, miért csodálatos a futball

Az Anfield Roadon rendezett BL-elődöntő egyik nagyszerűsége éppen abban volt, hogy nem csak a „vörösökért” szorítók élvezhették, nem csupán számukra marad felejthetetlen. Nem ok nélkül dicsérte még José Mourinho is Jürgen Kloppot és az általa kialakított szellemiséget a Liverpoolnál.

Ez volt az a mérkőzés, amely előtt minden a Liverpool ellen szólt, de aztán minden az ellenkezőjére fordult. Elemezve a gólokat legalább két, de inkább három találat előtt megfigyelhető a szerencsefaktor, de Jürgen Klopp csapata rengeteget tett is azért, hogy szerencséje lehessen. A Barcelona viszont szinte semmit azért, hogy ezt elkerülje.

S ezt még akkor is hangsúlyozni kell, ha nagyjából Divock Origi második, tehát a Liverpool negyedik góljáig igaz volt: játszottak-játszanak két mérkőzést a párharcban, az aktuális pályaválasztó fölényesen megnyeri mindegyiket, de a játék képe, a helyzetek alapján nincs is olyan őrületes különbség a két fél között. Aztán a Barcelona játékosai mintha lélekben feladták volna, inkább gépiesen járatták a labdát, próbálták a megmentőnek remélt Messit keresni, de a Pool az utolsó nagyjából tizenöt percben megmutatta, miben lépett előre – Alisson, Van Dijk és Fabinho leigazolásának is köszönhetően – az elmúlt egy évben. A Barcelona helyzetet sem tudott ellene kialakítani a hajrában. Akadt két játékosa elöl, mégpedig a belga Divock Origi és a második félidőre csereként beálló holland Geor­ginio Wijnaldum, akik pótolták a legutóbbi, még nem is teljes két idényben összesen 113 gólt szerző Salah, Firmino kettőst. (Van-e erre jobb példa, mint hogy olyan volt ez a Liverpoolnak, mintha a Barcelonából a Camp Nouban hiányzott volna Messi és Luis Suárez?). De még ennél is fontosabb, hogy az angol játékosok, Alexander-Arnold, Milner és Henderson a brit futball tradicionális értékeit mutatták meg újra – felettébb ritka ez ma már egy szigetországi élcsapatnál.

Apropó, angol élcsapat! A nagy hatosból, a Bix Sixből az elődöntőbe jutott négyes első tagja, a Liverpool már bejutott a maga fináléjába, lapzártánk után derült ki, hogy sikerült-e a Tottenhamnek „tiszta angol” döntővé alakítani a madridi finálét. Az lehet Bakuban is az Európa-liga végjátéka, ma az Arsenal előnyből (3–1) kezd Valenciában, és a Chelsea sem került hátrányba az első mérkőzésen Frankfurtban (1–1).

Hat év óta a június elsejei lesz az első BL-döntő, amelyben nincs spanyol csapat. Éppen Madridban. A Barcelona csak magát okolhatja: 25-26 hónapon belül negyedszer (!) kapott óriási pofont a BL tavaszi szakaszában idegenben. 2017-ben a PSG 4–0-ra, a Juventus 3–0-ra, 2018-ban az AS Roma 3–0-ra, 2019-ben a Liverpool 4–0-ra verte meg. A négy párharc közül csak az elsőből tudott továbbjutni. Hiába nyert és nyer meg Ernesto Valverde vezetőedző érkezése óta minden létező spanyol trófeát, amelyért csak elindul, a nemzetközi eredménysora nem méltó ahhoz, ahová a csapat vezetői és szurkolói kalibrálják a Barçát.