Hetvenéves az 1972-es müncheni olimpia papírsúlyú magyar ökölvívóbajnoka

Vér szerinti szüleit nem ismerte, gyermekkorában nevelőszüleivel Békéscsabára költözött, itt kezdett bokszolni. A válogatottnak 1968-tól 1980-ig volt tagja, mindvégig papírsúlyban, Mexikóvárostól Moszkváig minden olimpián részt vett. Legnagyobb sikerét 1972-ben Münchenben érte el, ahol a thaiföldi Surapongot kiütötte, az ausztrál Talbotot 5–0-ra leiskolázta, a szovjet Ivanovon 3–2-vel jutott túl. Az elődöntőben a brit Evansre is rászámoltatott (5–0), majd a döntőben sem lehetett vitás az eredmény, az észak-koreai U Gil Kim ellen egyhangú, 5–0-ás pontozással győzött. Érdekes, hogy Gedó elmondása szerint ő szerezte a századik magyar olimpiai aranyat, mivel a döntője előbb kezdődött, mint a birkózó Hegedűs Csabáé, és előbb is ért véget, csak az eredményhirdetése kezdődött később.