Sport

Jónyerék legyőzték a kínaiakat, akik ma már verhetetlenek

Asztalitenisz. Hatvankilenc év után a világ legjobbjai ismét Budapesten küzdenek az érmekért

Vasárnaptól 143 ország hatszáz asztaliteniszezője kezdi el küzdelmét a világbajnoki érmekért a budapesti Hungexpo csarnokaiban. A rajt előtt a négyszeres világbajnok Jónyer Istvánnal beszélgettünk.

Jónyerék legyőzték a kínaiakat, akik ma már verhetetlenek
Jónyer István négy vb-aranyat szerzett
Fotó: MH

– Nem túlzás azt állítani a magyar asztaliteniszről, hogy dicső múlt, sivár jelen?

– Sajnos, nem. Pedig most is vannak tehetséges versenyzőink, a férfiak azonban például meg sem tudják közelíteni az élmezőnyt, a világranglistán az első száz között nincs magyar. Másképpen és többet kellene edzeniük. Tudnék segíteni, de nem kíváncsiak rám. Talán túl öregnek tartanak.

– Miben előzték meg Barna Viktorék a múlt század harmincas, majd Sidó Ferencék az ötvenes években a világot?

– A huszonkétszeres világbajnok Barna Viktor vagy a tizennyolcszoros győztes Mednyánszky Mária kora kiemelkedő játékosa volt. Igaz, a harmincas években még kisebb volt a nemzetközi élmezőny. Akkor tőlünk tanult a világ, Barna visszavonulása után az angol válogatott szövetségi kapitánya lett, majd sok országban tartott bemutatókat.

– Hogyan sikerült negyven éve Klampár Tiborral és Gergely Gáborral legyőzni a kínai csapatot a phenjani világbajnokságon?

– Méghozzá kétszer! Berczik Zoltán zseniális edző volt, ő tanította meg nekünk a fonákpörgetést, ami nagyon hatásos volt a kínaiak ellen, akik a tollszár ütőfogásuk miatt féloldalasan játszottak. Nagyon egységes is volt az a csapat, amikor elkezdtük verni a kínaiakat, elcsendesedett a csarnok.

– Milyenek voltak a körülmények Észak-Koreában?

– Hát sokat nem láttunk a városból. A huszonkétezer férőhelyes csarnokkal szemben laktunk egy hotelben. Egyedül az étkezés volt számunkra szokatlan. De érkezett Magyarországról egy szurkolói csoport, velük hozattam több kiló sárgarépát. Azt ettem, mert már akkor törekedtem az egészséges táplálkozásra.

– Visszatérve a jelenbe, a budapesti világbajnokságon folytatódhat a kínai fölény. Ennek a hatalmas ázsiai országnak a játékosai miért emelkednek ki ennyire a nemzetközi mezőnyből?

– Ők is áttértek az európai ütőfogásra, s mivel nagyon gyorsak, mozgékonyak, évtizedek óta uralják az élmezőnyt. Persze minden szakmai indoknál többet mond, hogy Kínában háromszázmillióan asztaliteniszeznek, többen, mint az egész világon összesen. A kiválasztott tehetségek pedig szinte egész nap edzenek, olyan csarnokokban, amelyekben száz asztal is van. Amikor meglátogattak minket, nem akarták elhinni, hogy nálunk négy asztal volt a teremben, s így lettünk világbajnokok.

– Férfi egyesben a 15 éves, egyébként kínai származású, japán Harimoto Tomokazu vajon megszakíthatja a kínaiak győzelmi sorozatát?

– A japán tinédzser szupertehetség ugyan, de még rutintalan, így meglepetés lenne a győzelme, de a dobogóra talán odaérhet. Néhány év múlva viszont elképzelhetően Harimoto lehet a világelső.

– Ha a világbajnokságot látva a magyar fiatalok kedvet kapnak a pingponghoz, van hová menniük játszani?

– Hatvankilenc év után rendezhetünk világbajnokságot, amelyen versenyzőink nem esélyesek ugyan, de az egyik nyertese a magyar asztalitenisz lehet. Ez a vb remekül népszerűsíti ezt a csodálatos sportágat, s bizonyára sok fiatal kedvet kap hozzá. Sajnos a szakosztályok befogadóképessége az edzői létszám miatt mérsékelt. Pedig mennyiségi növekedés nélkül, két-háromezer asztaliteniszezővel nem érhetjük utol az élmezőnyt.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom