A sikeres családi vállalkozás célja az olimpiai dobogó

– Gyerekkorukban fociztak?

– A labdarúgást ugyan nagyon szeretem, de a mi családunkban a birkózásnak van nagy hagyománya. Mint minden fiú, mi is állandóan gyömöszöltük egymást a testvéreimmel. Volt olyan karácsony, amikor édesapám félretolta az asztalt a nappaliban, és mi, gyerekek az unokatestvéreinkkel birkóztunk a szőnyegen. Ötévesen már edzésre jártam.

– Edző-édesapja szerint a három fiának azért volt kötelező a birkózás, mert azt akarta, hogy egészséges, becsületes és erős gyerekei legyenek. Valóban nem volt lehetőségük más sportágat választani?

– Éppen a napokban beszéltünk otthon arról, mi lett volna, ha más sportágat űzünk. Arra a közös megállapításra jutottunk, hogy nagyon jó sportágat „örököltünk”. Mert a birkózás nagyon összetett, nemcsak erő, kitartás, küzdőszellem kell, hanem ész is, mert a mérkőzésen állandóan azon agyalunk, hogy a másikat mivel lephetjük meg. Egy akcióra azonnal válaszolni kell. Különben tizennyolc évesen én döntöttem el, hogy folytatom, és korosztályom egyik legjobbja lettem Európában.

– Hogyan sikerült megnyernie a második Eb-aranyérmét márciusban Újvidéken?

– A döntőig minden simán ment, az orosz Vahag Margarjan azonban nagyon kemény ellenfél volt. Az volt a taktikám, hogy mindjárt az elején nekirontok, lássa, ki az úr a szőnyegen, de olyan volt, mint a beton. Egy-egy intéssel döntetlen volt az állás, amikor tíz másodperccel a vége előtt egy jól sikerült, kétpontos akcióval győztem. Édesapám berohant, örömében levitt a szőnyegre, ő volt az egyetlen, aki azon a napon pontot csinált ellenem.

– Valóban azért versenyzett a 82 kilósok között, hogy öccse, Tamás a 77 kilósok közt indulhasson?

– Igen, súlycsoportonként egy nemzetből csak egy indulhat. Tamás tavaly 72 kilóban lett junior vb-n bronzérmes, de azóta úgy megerősödött, hogy váltania kellett. Mivel én vagyok az idősebb, ezért én mentem feljebb. Jól döntöttünk, mert így mindketten érmet nyertünk.

– Milyen messzire van a felnőtt nemzetközi élmezőnytől?

– Remélem, nagyon közel. Itthon a 77 kilósok felnőtt mezőnyében az egyik legnagyobb riválisom a világbajnoki ezüstérmes Lőrincz Tamás, akit már sikerült legyőznöm a Német Nagydíjon. Ha sérülés nem jön közbe, akkor szeretném kiharcolni a vb-szereplést, célom, hogy kijussak a tokiói olimpiára. Tudom, ez túl merésznek tűnik, de a szobámban van egy tábla, amelyre az van felírva: Olimpiai bajnok akarok lenni! Mindennap látom, és hiszek benne.