Oktatás
A tervezés a köz érdeke
Az építészet tulajdonképpen maga a megtestesült történelmi emlékezet. Amikor ránézünk egy épületre, egy kertre, egy közösségi házra, az nemcsak a tervezőkről, de az ott élő közösségekről és az életükről is mesél. Az ipari forradalom után, a modern korban újfajta tervezési irány kezdődött, élettereink pedig jobbára az azokban lakók bevonása nélküli tervezés eredményeként születtek. Ma azonban, amikor alapvető fogalmaink egy részét is újra kell értelmeznünk, nincsen rá okunk, hogy ne tegyük ugyanezt a dizájn, az építészet és a közösségek területén is.
Ha egy olyan alapvető, mégis komplex folyamatot próbálunk újraértelmezni, mint amilyen a tervezés – legyen itt szó épületekről, parkokról, közösségi terekről – elengedhetetlen a fundamentális szemléletváltás, ehhez pedig mindig elengedhetetlen az oktatás. Nem véletlen, hogy a Design for the Common Good is a Metropolitan State University of Denver és a Budapesti Metropolitan Egyetem Művészeti és Kreatívipari Karának együttműködésében érkezett Budapestre – amely az első nemzetközi helyszíne az eddig csak az Egyesült Államokban megtekinthető tárlatnak –, az Artus stúdióba, ahol a látogatók kurátori válogatást láthatnak hat kontinens huszonhárom országának közérdekű design (public interest design) projektjeiből. A kiállítás meghívottjai között pedig megtaláljuk többek között az EMERGING VOICES, HELLO WOOD oktatási projektet is.
Az eseményhez kapcsolódó kerekasztal-beszélgetésen részt vett Lisa Abendroth, a kiállítás kurátora is,
Bevezetőként Lisa Abendroth, a Metropolitan State University of Denver professzora leszögezte, tanári pályafutása és munkái során is mindig törekedett arra, hogy a tervezés és a dizájn fogalmainak a határait is kitolja. Elmondta, a Design for the Common Good koncepció egészen 2019-re nyúlik vissza, amikor is pandémiával egy új valóság köszöntött ránk. A kialakult helyzetben több oktatási intézmény és szervezet is úgy érezte – a diákokkal együtt –, elérkezett az ideje, hogy munkájukat egy új szintre emeljék, célul pedig azt tűzték ki, hogy összefogják és új lendületet adjanak a közérdekű tervezésű (public intrest design) projekteknek.
A kiállításon bemutatott művek ennek megfelelően más szemléletmóddal készültek és mindegyikük remekül példázza, milyen változást lehet elérni a közösségek fókuszba helyezésével és a közreműködő dizájnerek, építészek, szervezetek együttműködésével.
„A közérdekű tervezés gyakorlata a szociális érdekek felől közelíti meg a tervezés folyamatát, ez azonban azt is jelenti, hogy az ilyen projektek szociális előnyökkel járnak elsődlegesen, nem pedig gazdaságiakkal vagy környezetiekkel.” – foglalta össze Abendroth az alapvető különbséget a tervezési szemléletek között, egyúttal pedig kiemelte: „Amikor az ember mondjuk építészként megtervez valamit, akkor a megbízója felé ígéretet tesz valamire. Ugyanez igaz a közérdekű tervezésű projektekre is, a különbség csak annyi, hogy itt a közösség a megbízó. A bizalmat pedig egyik esetben sem szabad megtörni.”
Abban a beszélgetés többi résztvevője is egyetértett, hogy a szemléletváltás elengedhetetlen, hiszen a tervezésben a közösségek előtérbe helyezésével az eredmények is a közösséget fogják építeni. Ehhez azonban a szakma helyenkénti elitizmusán és az oktatáson is változtatni kell.
A kiállítás után lapunk a kiállítás helyszínválasztásával, jövőbeni sorsával és a közösségi tervezéssel kapcsolatban kérdezte Lisa Abendrothot.
A budapesti helyszínválasztás és a következő állomás kapcsán a professzor úgy fogalmazott: „Egyelőre még én sem tudom, hogy hova fog kerülni a kiállítás ezután, de a tervek szerint marad Kelet-Európában, hiszen jelenleg is azon dolgozunk, hogy partnereket találjuk, lehetőleg alulreprezentált régiókban, azt azonban mindenképp sikerként élem meg, hogy a kiállítás itt marad és nem repül vissza az Államokba. A budapesti helyszínnel kapcsolatban pedig a METU-nak köszönhetünk mindent, hiszen lényegét tekintve ők látják vendégül, hála a két egyetem közötti együttműködésnek. Ehhez természetesen hozzájárul, hogy globálisan és Magyarországon is egyre inkább feltörekvőben van a közérdekű tervezés.”
A denveri egyetem professzora arra a kérdésre, hogy miben is van a dizájn a közös jóért projekt és szervezet lényege kiemelte: „Kulturális értelemben véve ez mindig is minőségi jelző volt, azt jelentette, hogy megtaláljuk a közös nevezőt, megtaláljuk az egyensúlyt. Ugyanezt a célt szolgálja a szervezet esetében is, hiszen a célunk a közösségek bevonásával a közösségeknek tervezni. Megtalálni a közös nevezőt a dizájn világában is. Tervezőként szerintem csak annyira lehetünk sikeresek, amennyire sikeresen tudunk kapcsolatot teremteni a közösségekkel, hiszen valójában ők a szakértők. Mi a technikai tudást biztosítjuk.”
Hogy mit élt meg a legnagyobb kihívásként, Lisa Abendroth a társak megtalálását nevezte. „Nagyon nagy szó, hogy a Budapesti Metropolitan Egyetemnekhála a kiállítás itt kapott helyet ideiglenesen, ezzel együtt pedig próbálunk társakat szerezni, többek között Romániában, de Kazahsztánból is érkezett érdeklődés és Prágából is. Ez szerintem jól jelzi, hogy a régióban nem csak igény van, de ténylegesen ilyen szemléletű projektek is. Vannak történetek, kezdeményezések és eredmények is, amelyek arra várnak, hogy elmondjuk őket.”
