Művész páholy
Nyolcvanadik születésnapján köszöntötték a Macskafogó rendezőjét
Ternovszky Béla kedvenc figurája Safranek, a mindenkori kisember
Az esten több olyan animációs filmet, illetve filmrészletet is levetítettek, amelyek a díjak és a népszerűség révén meghatározóak voltak Ternovszky Béla pályáján.
Így a részben alkotótársakból, barátokból álló közönség láthatta a Gusztáv című sorozat egyik epizódját. A Modern edzésmódok és a Tartsunk kutyát című animációs filmeket, illetve a Kérem a következőt! című sorozat egyik részét. Az 1986-ban született Macskafogó és a Macskafogó II. Sátán macskája sem maradhatott ki a sorból, a közönség láthatta még Az egérút című alkotás részletét is.
A moderátor szerepét Buglya Sándor Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozatának vezetője vállalta magára. Ő szólította a színpadra Ternovszky Bélát, és Orosz István Kossuth- és Balázs Béla díjas animációs filmrendezőt, grafikust, aki ezen az estén az ünnepelt beszélgetőtársa volt.
Orosz István kérdésére Ternovszky Béla elmondta, hogy jogász édesapja volt a családjukban az a személy, aki sokoldalú művészi tehetséggel rendelkezett. Ezt a sokoldalúságot örökölte is tőle, kivéve a jó hallást. Amikor édesapja látta, hogy a rajz, a festés felé orientálódik a későbbi rajzfilm-rendező, akkor azon igyekezett, hogy arra ösztönözze, tartson ki egy műfaj mellett, és ne szórja szét magát többfelé. Orosz István megjegyezte, hogy egy rajzfilmrendező számára kifejezetten előnyös, ha többféle művészi területen is otthonosan tud mozogni.
De még csak ott tartottunk ekkor az életrajzban, hogy Ternovszky Béla jelentkezett a Képzőművészeti Főiskola festő szakára, abban a biztos tudatban, hogy nem veszik fel, mert elsőre senkit nem vettek fel. Mások ebben a helyzetben fizikai munkát vállaltak, mert tudták, hogy a későbbi felvételiknél ily módon jópontokat szerezhetnek, de Ternovszky Béla megtudta, hogy a Pannónia Rajzfilmstúdió egy amerikai produkcióra toboroz munkatársakat. Mint mondta, a sikeres felvételije után még gondolt arra, hogy újra felvételizik a Képzőművészeti Egyetemre, de már nem bánja, hogy másképpen alakult. Az amerikai produkcióban végül nem dolgozott, de Dargay Attila Dióbél Királyfi című animációs filmjében igen.
A beszélgetésből kiderült, hogy Orosz István hasonlóképpen került hat-nyolc évvel később a Pannónia Filmstúdióhoz: éppen a Ludas Matyihoz kerestek rajzolókat.
Ternovszky Béla részt vehetett az első magyar animációs sorozat, a Mézga család, majd a Gusztáv című sorozat munkálataiban, később a német-magyar Pumukli című sorozat készítésében. Első önálló munkája a Modern edzésmódok (1970) című animációs film volt, amely karikaturisztikusan mutatta be, hogy a sportból kezd kikopni a játék, az öröm, és hogy a minél nagyobb teljesítményért szörnyű áldozatokat hoznak versenyzők. Ezzel a filmmel több díjat is nyert, a film Oberhausenben ( a volt NDK területén) második helyezett lett, a Miskolci Filmfesztiválon első helyezést ért el.
Ternovszky Béla úgy emlékezett vissza a Pannónia Filmstúdiónál zajló munkára, hogy nagyon jó hangulatban zajlott, és hogy nagyon sokat tanult, különösen Jankovics Marcelltől, akiről megjegyezte, hogy nem rejtegette a tudását, amit pedig maga szedett össze, és tapasztalt ki, hanem örömmel mutatta meg, amit tudott. Nepp József volt a Pannónia Filmstúdió legtermékenyebb forgatókönyvírója, Ternovszky Bélával közös munkájukat az határozta meg, hogy melyiküket mi érdekli jobban. Ternovszky Béla úgy fogalmazott, hogy ezekben az évtizedekben Nepp Józseftől kapott a legtöbbet.
Megállapították a beszélgetőtársak, hogy a Pannónia Filmstúdió ha talán nem is a világ három legjelentősebb filmstúdiója között, de az első ötben biztos, hogy ott volt.
A rajzfilm figurák hangja kapcsán kiderült, hogy a koncepció része volt, hogy a legjobb magyar színészekkel dolgozzanak, akiket együtt hívtak be a stúdióba, ahol nagy nevetések közepette folyt a közös munka. Ternovszky Béla megemlékezett Darvas Ivánról, aki egy agárnak adta a hangját a tartsunk kutyát című filmjében. Orosz István megtudakolta azt is, hogy vajon Ternovszky Béla is a főművének tekinti-e a Macskafogót. Azt a vicces választ kapta, hogy fő művei a lányai, de rögtön utánuk következik az ikonikus animációs film, amellyel kapcsolatban elmesélte, hogy a bemutató után néhány nappal kíváncsiságból beült egy vetítésre a Vörös Csillag moziba, és azt tapasztalta, hogy a jelentek közt a nézők tapsolnak, ami moziban nem túl gyakran szokás.
Kitértek még arra az időszakra is Orosz Istvánnal, amikor az animációs filmek digitálisan kezdtek készülni, így a Pannónia Filmstúdióban megváltak számos rajzolótól. Ternovszky Béla annak sem örült, hogy kevesebben lettek, és azt sem szerette, hogy a régen manuálisan készülő munkafázisokat már digitálisan végezték.
Az ünnepeltnek arra a kérdésre is válaszolnia kellett, hogy a Macskafogóból ki a kedvenc karaktere.
Akik Grabovskyra vagy Lusta Dickre tippeltek volna, azok nem találták el, Ternovszky Béla kedvence Safranek, a gonosz és bűnöző hajlamú Teufel könyvelője, vagyis a mindenkori kisember. Safranek hangja a nemrégiben elhunyt Hauman Péter volt, róla is megemlékezett Ternovszky Béla.
Vashegyi György a Magyar Művészeti Akadémia elnökének rövid köszöntőjével zárult az ünnepi est.
A cikk megjelenését a Magyar Művészet Akadémia támogatta.
