Művész páholy
A magyar történelmi regény írójának a magyarok oldalán kell állnia
Történelmi regények írói beszélgettek a Pesti Vigadóban
A kerekasztal-beszélgetésen két új József Attila-díjas alkotót köszönhettek a jelenlevők: Bene Zoltánt, az Irodalmi Jelen prózaszerkesztőjét és Weiner Sennyey Tibor írót. Beszélgetőtársuk volt egy korábbi József Attila díjas: Arday Géza irodalomtörténész is, és Bán János, a Hunyadi-sorozat írója, aki jelenleg az M5 tévécsatorna igazgatója. Mindannyian a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) ösztöndíjasai voltak korábban.
Annak kérdése, hogy mit nevezünk történelmi regénynek, és hogy mit jelent ebben a tekintetben a hitelesség, nem is olyan egyszerű a válasz, mint elsőre gondolnánk.
Bene Zoltán, aki írt már egyiptomi témájú regényt, és olyat is, amely az Anjou királyok idejében játszódik, azt fogalmazta meg, hogy tulajdonképpen minden regény történelmi regény, mivel egy bizonyos kornak a lenyomatát adja. Arday Géza irodalomtörténész azonban úgy vélekedett, hogy történelmi regénynek csak azt lehet nevezni, amelyben a történelmi eseményeket hitelesen, a kutatási eredményeknek és a tudható tényeknek megfelelően ábrázolják a műben.
A beszélgetőtársak itt ki is emelték, hogy léteznek olyan regények, amelyeknek az a céljuk, hogy valamely történelmi eseményt, időszakot hitelesen bemutassanak, de olyanok is vannak a régebbi korokban játszódó művek között, amelyekben nem minden momentum és szereplő felel meg a valóságnak, mivel a szerző a saját látásmódja szerint mesél, és a művészi sűrítés elvét alkalmazza.
Mint Bene Zoltán megjegyezte, a történelmi regényekben és drámákban eleve minden párbeszéd fikció, hiszen nem tudhatjuk, mit hogyan mondtak, és az a párbeszéd valóban lezajlott-e. De mint mondta, szerinte a Jókai, Gárdonyi és Mikszáth regények attól még hitelesek, hogy fiktív elemek is szerepelnek bennük. Szerinte ugyanis, nem a ’minden pont úgy történt’ elve a hitelesség egyetlen kritériuma, hanem másképp dől el, és máshol van a határa.
Tulajdonképpen, ha az olvasó számára világosan kiderül, hogy nem pont úgy tudnak mindent a történészek, mint ahogy az irodalmi műben olvasható, azt még el lehet fogadni, de ha egy mű úgy van lábjegyzetelve, hogy annak alapján az olvasó nem tudja eldönteni, mi valóság, és mi fikció, vagy kifejezetten félrevezető a forma, az ilyen mű már nem mondható hitelesnek.
Az is elhangzott, Szekfű Gyula történészt idézve, hogy "Minden történetírás udvari történetírás", vagyis mindig a hatalmon levők szemszögéből fogalmazódik meg a múlt.
Weiner Sennyey Tibor szerint, ha a határok rugalmasak, akkor azt is meg lehet kérdezni, hogy például Hamvas Béla Karneválja történelmi regénynek számít-e?
Az író nem csak Hamvas Béla életművéről írt kötetet, hanem például Gül Babáról is, aki élő történelmi személy volt a török hódoltság idején, illetve 2013-ban megjelent Weiner Sennyey Tibor Magyar Gólem című regénye.
Olyan ma már kevésbé ismert történelmi regények szerzőiről is megemlékeztek a kerekasztal résztvevői, mint például Gulácsy Irén, Herczeg Ferenc és Passuth László.
Weiner Sennyey Tibor a múlt feldolgozás és a jelentős történelmi alakok ábrázolásának témáját is felvetette. Különösen Trianonnal és a trianoni témájú filmekkel kapcsolatban alakult ki az a közös vélemény, hogy nagyon kevés film készült, és hogy jól sikerült trianoni játékfilmek nagyon kellenének.
A magyar történelmi filmek kapcsán megállapították, hogy Árpád-házi királyaink, de még Szent István is alig látható játékfilmen. Míg például az angolok rengeteg filmet készítettek királyaikról, különösen a Tudorokról, nálunk nem csak az Árpád-háziak alul reprezentáltak, hanem például a Hunyadiak is, bár most mindenki várja a készülő játékfilmet Hunyadi Jánosról.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői szerint Hunyadi Mátyásról sem készült elegendő magyar film, amely hitelesen és jelentőségének megfelelően bemutatná a magyar királyt. Míg mi alig készítettünk róla filmet, és Helyey László után, aki mozgóképen, színpadon is játszotta, animációs filmen pedig a hangját kölcsönözte neki, nem kerestünk újabb színészt, aki a mi Mátyásunk lenne, a magyar király ellenszenves figuraként jelenik meg a románok Vlad Tepesről szóló filmjében, és a Szulejmán című török sorozatban sem tartozik a legpozitívabb hősök közé, az osztrákok által készített sorozattal kapcsolatban ugyanez a helyzet. ( Szerencsére a Borgiák című olasz filmben az egyik egykorú róla készült portréra hasonlít, és az őt megillető tiszteletet is megkapja.)
Bán János arról beszélt, hogy az író felelőssége az, ahogyan bemutatja a történelmi eseményt az olvasónak, ahogyan bánik a magyar nyelvvel, és hogy tudja, mi az, amit megenged a regényben az írói szabadsága.
Többen is megjegyezték, hogy az írónak,és vele a művészetnek mindig a jó oldalán kell állnia.
Zárszavában Arday Géza azt is kiemelte, hogy a magyar történelmi regény szerzőjének magyar szempontból, a magyar érdekek felől kell megközelítenie, megmutatnia a történelem egy adott szeletét. Mint kiemelte: irodalomtörténészként nagyon várja, hogy nagy számban szülessenek ilyen szemléletű és történelmileg hiteles alkotások.
