Művész páholy

Egyre fontosabb lesz az ökoszemlélet, a fenntarthatóság, az energiatakarékosság – INTERJÚ

A családi házak tervezésében messzire kanyarodunk saját épített örökségünk szellemiségétől – mondja Csernyus Lőrinc organikus építész, aki a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. De vallja azt is, hogy éppen a most kialakult válság irányíthatja rá a figyelmet az évszázadok óta ismert és sikeres megoldások alkalmazására.

Egyre fontosabb lesz az ökoszemlélet, a fenntarthatóság, az energiatakarékosság – INTERJÚ
Az építész szerint most érdemes visszatérni néhány már bevált megoldáshoz
Fotó: Csernyus Lőrinc

– A tervezés mellett rengeteg mindennel foglalkozik, előadásokat tart, tanít. Most is ilyen sűrűek a napjai?

– Mondhatjuk. Holnap Makóra utazom, Lázár János miniszter úrral egyeztetünk helyi fejlesztésekről. Ugyanis most már van az országnak építési és beruházási minisztere is, amit én jó dolognak tartok. Én mint Makó főépítésze veszek részt az egyeztetésen.

– Úgy kérdezem önt, mint Makovecz-tanítványt, a magyar organikus építészet elismert képviselőjét: miért van az, hogy bár az építészek ugyanarra törekszenek – például élhető terek létrehozása – mégis teljesen eltérő válaszok születnek. Miért oldja meg ezt másképp a Bauhaus, mint az organikus építészet?

– Nyilván azért, mert minden kultúrában más és más építészeti örökség áll egy-egy új terv mögött. Ez nagyon régre nyúlik vissza. Európában az éghajlati különbségek miatt két alapvető hajléktípus jött létre: északon a barlanglakás, délen a cölöpház. Ezek az alaptípusok az egymást követő korszakokban változtak, de az alapeszme mindig megmaradt. A magyar építészetre sok minden hatott, de nálunk is van olyan jellegzetesség, ami máshol nem lelhető fel. Ilyenek a hosszú tornácos házak. Az építésznek az dolga, hogy ismerje a helyi örökséget, és az új épületeket ezekbe illeszkedően tervezze. Ez nem jelenti azt, hogy skanzent kell létrehozni, tehát nem a régit ismételgetjük, hanem a szellemiséget próbáljuk továbbörökíteni.

– Mit gondol az olyan jelenségről, amelyet én is láttam például Vas megyében, hogy beköltözik a faluba egy székely fafaragó, készít magának egy székelykaput, aztán rövid időn belül a fél falunak lesz olyanja?

– Ezt nem tartom helyes dolognak. A székelykapu nem egy dísztárgy vagy műtárgy, az egy kapu, minden egyes részének megvan a funkciója. A kiskapun járnak be az emberek, a nagyot pedig úgy kell tervezni, hogy szekérrel be lehessen hajtani rajta. A szerkezete egyébként egészen az indiai kapukig nyúlik vissza, és a Székelyfölön egy ilyen kapu organikus jelenségnek számít, de Vas megyében teljesen idegen. Amint említettem, az építésznek a helyi örökséget kell figyelembe vennie. Gondolja el, az Alföldön faházat vagy zsindelyes házat építeni teljes tévedés. Ott vályoggal, homokkal, mésszel,kell dolgozni, nádat kell használni, és még sorolhatnám.

– Az organikus építészet alapgondolata a közösség szolgálata. De nekem úgy tűnik, mindig mikroközösségekről beszélnek, falvakról, plébániaközösségekről például. Mit tud kezdeni az organikus építészet a két- nyolc- vagy húszmilliós nagyvárosokkal?

– A nagyvárosok is kisebb egységek hálózatai, és ezeknek a kisebb térségeknek, kerületeknek, kerületrészeknek épp úgy megvan a maguk öröksége. Nézze meg, mennyire más Budapest ötödik kerülete, mint a hatodik! Érdemes megjegyezni, hogy az a fajta gangos ház, amit a hatodik és a hetedik kerületből ismerünk, az is magyar sajátosság.

– Én azt hittem, ezek a házak párizsi mintára épültek…

– Külső megjelenésükben valóban. De az alaprajz különbözik, és ezt a gangos megoldást itt találták ki. A gangos ház egyébként a tornácos ház városi tovább gondolása. Ez a háttere a romkocsmák kultúrájának is, ami szintén magyar.

– Én láttam ilyeneket Berlinben.

– Láthatott, de a romkocsma ötlete Budapestről terjedt el.

– Ön több előadásában kritizálta a családi házak építésének mai gyakorlatát. Mi a baj ezzel?

– A magyarok számára a saját tulajdonú ház nagyon fontos, ez közös a gondolkodásunkban. A nyugati világban sokan egy életet leélnek úgy, hogy lakást, házat bérelnek, ettől egy mobilabb társadalom tud létre jönni, nem kötődnek annyira egy helyhez. Mi másak vagyunk, ragaszkodunk a saját házhoz, és igyekszünk úgy berendezni az életünket, hogy a megélhetésünkről is ennek a környezetében tudjunk gondoskodni. A magyar adottságok miatt – ilyen például a telkek mérete és alakja – a hosszú, oldalhatáron álló, tornácos ház lett a jellemző, ezek adják egy falu jellegzetes képét. Nézze meg, Ausztriában teljesen más egy település, még egy falunak is városiasabb jellege van. A családi házak tervezésénél manapság már ezt az alapképletet nem nagyon veszik figyelembe. Az a baj, hogy a tervezés mögött nincs már szellemiség, filozófia, és még csak stílusokról sem beszélhetünk, inkább néhány éves divathullámokat kell említenünk. Volt már itt Tüzép-barokk, gagyiterrán meg minden egyéb, a falukép teljesen kaotikussá vált.

– De mi az ok?

– Természetesen a pénz. Nyilván az az üzleti érdek, hogy ki-ki minél drágább és csicsásabb házat építsen fel. Mostanság, amikor elkezdünk megtervezni egy nappalit, ön szerint mi az első dolog, amit meg kell határozni?

– Nem tudom. Talán, hogy hol lesz a családi kanapé?

– Majdnem: az, hogy hol helyezzük el azt a hatalmas tévét, ami elé majd a kanapét toljuk. E köré rendeződik a ház.

– Ezek az építészeti megoldások kortünetet fejeznek ki? Vagy maga ez a hivalkodó építészet hat majd vissza a gondolkodásra?

– Oda-vissza ható folyamatról van szó. A pénz nagyon rossz irányba vitte el a dolgokat. Némelyik házban ma a fürdőszoba akkora, amekkora területen korábban egy család élt.

– Ön két világkiállításon is komoly feladatokat kapott a magyar pavilon létrehozásában. Mit tud a világ a magyar organikus építészetről?

– Meg szoktam kérdezni a beszélgetőtársaimtól, hogy szerintük kik azok a világhírű magyarok, akikről a világ is tudja, hogy magyar származásúak. Mit gondol?

– Gondolom, Puskás, Bartók… Talán Rubik Ernő is?

– Pontosan, és a negyedik Makovecz Imre. Tehát nem csak a munkásságukat ismeri a világ, hanem tisztában vannak a magyar származásukkal is. Makovecz Imrét a sevillai expó után a világ legjobb építészei közé szavazták be. Eszembe jutott még egy név: Japánban különös tisztelete van Lechner Ödönnek is. Ez nagyon szerencsés, hogy ismernek és kedvelnek egy olyan építészt, aki megnyitotta, meg egyet, aki lezárta a huszadik század építészetét.

– Mi a helyzet itthon? Helyén van az organikus építészet?

– Most kevesebb fény esik ránk, mint például a kilencvenes években, de amúgy igen, igény van erre a fajta szemléletre, dolgozunk. Töretlenül működik a Makovecz Imre által létrehozott Kós Károly Egyesülés, amely a Kárpát-medence tervezőirodáit fogja össze, 1989 óta negyedévente kiadjuk az Országépítő című szakfolyóiratot, tehát hallatunk is magunkról. Egyébként az a meglátásom, hogy ez a válsághelyzet megint a mi munkánkra irányítja majd a figyelmet.

– Most, amikor minden drágul?

– Éppen azért. Most lesz megint érdemes elgondolkodni azon, hogy miért kellene messzi országokból építőanyagot ide hozni, amikor van itt is. Az ökoszemlélet, a fenntarthatóság, az energiatakarékosság egyre fontosabb lesz.

– Ön szerint jól is ki lehet jönni ebből a válságból?

– Nekem ez olyan, mint amikor a Római Birodalom összeomlott. A területén sok kisebb állam jött létre, és mindegyik elkezdte a maga útját járni. Most kell elkezdenünk azon gondolkodni, hogyan tovább.

Kapcsolódó írásaink