Hogyan értelmezi a Z generáció a válást?

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a válás szívszorító, érzelmi megpróbáltatás. De ahelyett, hogy személyes kudarcnak vagy szégyen forrásának tekintenék, a Z generáció úgy döntött, hogy a válást győzelemnek tekinti. Ez az érzés már egy ideje érlelődik a hírességek kultúrájában – a modell Emily Ratajkowski 2022-ben, miután elvált Sebastian Bear-McClardtól, eljegyzési gyűrűjét két válási gyűrűvé alakította át, míg más hírességek, mint Kim Kardashian (Kanye Westtel kötött házassága után) és Jack White (és exfelesége, Karen Elson) válási partikat rendeztek, hogy megünnepeljék házasságuk végét. 2025-ben a válás nem a vereség beismerése, hanem egy új kezdet lehetősége.

Összességében a Z generáció sokkal ritkábban és sokkal később házasodik, mint szüleik generációja, az átlagos házassági kor az Egyesült Államokban a nőknél 28,6, a férfiaknál 30,2 év, és a házassági arány jelenleg körülbelül 4% ebben a csoportban (érdemes megjegyezni, hogy mivel a Z generáció tagjainak többsége csak most kezdi meg a házasságot, még nincs sok adat). De azok, akik úgy döntöttek, hogy tizenéves koruk végén vagy húszas éveik elején házasodnak, nem félnek elmenni, ha a házasság nem felel meg nekik.

A Z generáció lesz az első, aki hangot ad a boldogtalan házasságnak, állítja Jenny Bradley, válóperes ügyvéd. „A Z generációt arra tanították, hogy ha nem vagy boldog, változtass – szinte annyira, hogy szerintem néha túl korán feladják a munkájukat, házasságukat, kapcsolataikat és hasonlókat, és nem próbálják megjavítani a helyzetet” – mondja, számol be az Independent.

Saját tapasztalatai alapján Bradley két nagyon különböző hozzáállást látott a váláshoz az X és a Z generáció között. „Találkozunk valakivel, aki négy, öt vagy hat éve él rosssz házasságban, és egy-két-három évbe is beletelhet, mire végre eldönti: »Igen, azt hiszem, meg kell tennem«” – mondja. Ehhez képest a Z generáció tagjai „tűzzel-vissal” érkeznek. És azt mondják: „Végeztünk.”

Az online világban, ahol a fiatalok jól ismerik a terápiából származó kifejezéseket, mint például a „gaslighting”, „önápolás” és „a mentális egészség prioritása”, a Z generáció gyorsabban észreveszi a kapcsolataikban felmerülő vészjelzéseket, és cselekszik is azok alapján. Alina azonban azon tűnődik, hogy a közösségi médiában a mentális egészségről használt, néha triviális nyelv „hasznos vagy káros” lehet-e a kapcsolati problémák diagnosztizálásában. „Generációnk jobban megérti, hogyan kell egy kapcsolatnak lennie. De ez egy másik szélsőségbe is torkollhat: ha házasodsz, akkor dolgoznod kell a kapcsolaton. A házasságnak jelentőséget kell tulajdonítanod, és a megfogadott ígéreteknek is.” Alina és exférje a válás előtt párterápiára jártak. „Lassan rájöttünk, hogy annyira eltávolodtunk egymástól, hogy már teljesen elszakadtam attól a személytől.”

A Z generáció jól tudja, hogy a házasságok 50 százaléka válással végződik. És úgy tűnik, hogy pénzügyi szempontból előzetes házassági szerződésekkel igyekeznek védeni magukat egy ilyen esetre. Jacqueline Newman, válóperes ügyvéd. Newman szerint a házassági szerződések annyira elterjedtek, hogy ma már ügyfeleinek 40 százaléka igénybe veszi ezt a szolgáltatást.

„Végső soron a házasságok jogi szerződések” – mondja Newman. „Ha valaki bármilyen más típusú jogi szerződést köt, ügyvédet fogad és tájékozódik róla. Ez nagyon ésszerű dolog.”

Newman szerint különösen a Z generáció fogadja el jobban a házassági szerződéseket, mint az idősebb generációk, mert megértik a válás „gyakorlati oldalát”, és el akarják kerülni azokat a „csúnya” szakításokat, amelyeknek tanúi voltak felnőttkorukban. „Mindig ezt látják – hírességek válnak, és sokkal több információ elérhető a válásról. Látták a válás borzalmas történeteit, és meg akarnak védeni magukat tőle” – mondja. „Nagyon bizonytalan világban élünk. Ezért az embereknek megnyugtató érzés, ha tudják, mi fog történni, ha elválnak.”

A Z generáció váláshoz való hozzáállása abból a vágyból fakad, hogy ne kelljen újraélniük azt a dinamikát, amelyet szüleik házasságában láttak – olyan kapcsolatokat, amelyek gyakran kötelességtudatból, félelemből vagy abból a meggyőződésből maradtak fenn, hogy a gyerekek számára valahogy jobb, ha együtt maradnak. „Vannak barátaim, akik nem értik, miért vannak még együtt a szüleik. Azt mondják: „Olyan boldogtalanok, sokkal boldogabbak lennének, ha lenyelnék a büszkeségüket és elválnának”… Ha én is ilyen helyzetbe kerülök, nem akarom, hogy ez legyen az életem.”