Montázs

Ahová még a katonai tengeralattjárók sem mernek merülni

Víz alatti világ tiltott belépéssel

Az óceán vize tele van rejtélyekkel, és még a legfejlettebb technológia sem képes mindegyiket felfedni. Vannak olyan területek, ahová még a legmodernebb tengeralattjárók sem kockáztatják a belépést.

Ahová még a katonai tengeralattjárók sem mernek merülni
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

Nem babonából, hanem számításból. A természetes csapdák, a halálos áramlatok, a mágneses anomáliák és a politikai kockázatok szó szerint tiltottá teszik ezeket a pontokat a tengeralattjáró-flotta számára.

A Dánia-szoros egy szakadék, ahol vízesés folyik

Grönland és Izland között fekszik a bolygó egyik legijesztőbb jelensége: egy víz alatti vízesés. Az ottani vízfolyások több mint 3,5 kilométer magasságból ereszkednek le, körülbelül 2 km/h sebességgel áramlanak. Másodpercenként 3,2 millió köbméter víz rohan a mélységbe - erősebb, mint a Niagara.

Ez a „vízszakadék” ott alakul ki, ahol a jeges sarkvidéki és a meleg atlanti vizek találkoznak. A hőmérséklet-különbség szörnyű tölcsért hoz létre. A tengeralattjárók számára ez halálos ítélet: egy ilyen zónába kerülni azt jelenti, hogy végtelen zuhanásba keverednek.

A veszélyt tovább növeli, hogy a 20. század közepén az Egyesült Államok telepítette a SOSUS nyomkövető rendszert, az ellenséges tengeralattjárók mozgását nyomon követő hidrofonhálózatot. Minden jogosulatlan megközelítést azonnal rögzítenek. Tehát a Dánia-szoros nemcsak természeténél fogva, hanem politikája miatt is veszélyes.

A Drake-átjáró egy pokol két kontinens között

A világtérképen szűk keresztmetszetnek tűnik Dél-Amerika és az Antarktisz között. De a tengerészek számára ez a „navigátorok átka”. Itt születik meg a bolygó egyik legerősebb áramlata, az antarktiszi cirkumpoláris.

Az akár 15 méter magas hullámok egy nehéz tengeralattjárót is eldobhatnak, mint egy papírjátékot. A kaotikus örvények pedig megzavarják a giroszkópokat, megfosztva a kapitányokat attól, hogy irányítsák a pályát. Az alja összetett domborműve - a víz alatti gerincek és mélyedések igazi labirintusa - a mozgást a halállal való játékká változtatja.

Vannak esetek, amikor az automata szondák itt örökre elvesztek, és a berendezéssel együtt a szakadékba mentek. A tengeralattjárók igyekeznek nem elidőzni a környéken, még békés küldetéseken sem.

A Horn-fok az óceánok találkozásának helye

Dél-Amerika déli partjainál található a bolygó egyik legalattomosabb helye. A Horn-fokot évszázadok óta a „hajók temetőjének” tekintik.

A szél itt 200 km/h-ra gyorsul, a hullámok pedig elérik a 10-12 métert. A hely azért is veszélyes, mert itt ütközik a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán. A sótartalom és a hőmérséklet különbsége erőteljes pezsgőfürdőket hoz létre.

Még a kolosszális terhelésre tervezett modern nukleáris tengeralattjárók sem kockáztatják ezt a szakaszt, hacsak nem feltétlenül szükséges.

A norvég fjordok a természet által létrehozott csapdák

Első pillantásra úgy tűnik, hogy a fjordok tökéletes menedéket jelentenek: keskeny szorosok, mély vizek, radar elől rejtett sziklák. De a tengeralattjárók számára ez szinte halálos csapda.

Az édes és a sós víz keveredése megzavarja az akusztikai egyensúlyt. A szonárok kezdenek megvakulni, a hangok kiszámíthatatlan irányokba tükröződnek, és a navigáció lottóvá válik.

Ehhez jön még az emberi tényező: az aktív polgári forgalom, a kompok és a teherhajók észrevehetővé és veszélyessé teszik a fjordokban való tartózkodást.

A Nemo-pont a semmi központja

A Csendes-óceán déli részén van egy hely, amely sokkal közelebb áll a csillagokhoz, mint az emberekhez. Ez a Nemo Point, az óceán legtávolabbi része minden szárazföldtől. A legközelebbi part körülbelül 2700 kilométer.

A tengeralattjárók nem az áramlatok miatt nem jönnek ide, hanem azért, mert nincs értelme. Itt nincs mit járőrözni, nincs senki, akit meg kellene menteni, és minden baleset végzetes lesz. A legközelebbi segítség néhány nap múlva érne csak oda.

Van egy másik oka is: a „használt” űrhajókat ide dobják. Ez a műholdak és az orbitális állomások temetője - az alját fémtörmelék borítja. Bármilyen ütközés károsíthatja a tengeralattjáró testét.

Mariana-árok

Még a legmodernebb tengeralattjárók is szakítószilárdsággal rendelkeznek. A búvárkodás átlagos biztonságos mélysége körülbelül 600 méter, míg az óceán átlagos mélysége meghaladja a 3,7 kilométert. Mit mondhatunk a Mariana-árokról, amely 11 kilométerrel lejjebb megy?

Vannak emberek által meghatározott no-go zónák is. Egyes területek katonai bázisok, teszthelyek vagy természetvédelmi területek miatt zárva vannak.

Néha politikai okokból is korlátozásokat vezetnek be: nemzetközi megállapodások védik az ökoszisztémákat vagy korlátozzák a víz alatti kommunikációhoz való hozzáférést - írja a pravda.ru.

Kapcsolódó írásaink