Montázs

A tudósok csak ámultak, az agy újra feltalálta önmagát

Így született meg a hangok tapintása

Hallani és közben érezni, mindezt egyszerre? Egy ember igaz története bizonyítja, hogy az agy néha olyanra is képes, amit eddig lehetetlennek hittünk. Egyetlen agyi sérülés és a világ hirtelen többdimenzióssá vált, a hangok nemcsak hallhatóak voltak, hanem tapinthatókká is váltak.

A tudósok csak ámultak, az agy újra feltalálta önmagát
Neurális hálózat. Az agy neurális hálózatának számítógépes illusztrációja vonalakkal és pontokkal ábrázolva.
Fotó: ALFRED PASIEKA / SCIENCE PHOTO LIB / APA / Science Photo Library via AFP

2008-ban az amerikai Baylor Egyetem kutatói egy olyan esetet dokumentáltak, amely örökre beírta magát a neurológia történetébe. Egy férfi, aki thalamus-léziót (az agy központi „kapuját” érintő sérülést) szenvedett, valami szokatlant kezdett tapasztalni, minden hang a bőrén keresztül is érzékelhetővé vált.

Egy ajtócsapódás, egy csettintés vagy éppen a közönséges beszéd hangjai számára nem csak a fülben váltak érzékelhetővé. Mintha a zajok láthatatlan rezgései közvetlenül a bőrén futottak volna végig. A balesetet szenvedett férfi szerint ez nem egy felfoghatatlanul szokatlan és félelmetes érzés volt, hanem inkább lenyűgöző, számára a világ hirtelen gazdagabb, összetettebb lett.

Az orvosok elsőre természetesen hitetlenkedtek. Lehet, hogy pszichés zavar, hallucináció vagy szubjektív érzés áll a háttérben? A funkcionális MRI-vizsgálat diagnózisa azonban egyértelmű bizonyítékkal szolgált, amikor a beteg hangot hallott, egyszerre aktiválódott a hallókéreg és a tapintásért felelős agyterület is.

Más szóval az agyban új idegi híd épült két külön érzékszerv között, a hallás és az érintés között. Ez volt az egyik legjobban dokumentált esete a szerzett szinesztéziának, amely nem veleszületetten, hanem egy sérülés után jelent meg.

A férfi elfogadta új képességét és nagyon értékesnek találta. A mindennapi hangok testközelivé váltak, a környezet újfajta intimitással „érintette meg”.

A kutatók számára ez a jelenség sokkal többet jelentett, mint egy különös kuriózum. Bizonyította, hogy az emberi agy elképesztően plasztikus vagyis képes átkódolnia magát, és új érzékszervi pályákat kialakítani. A felfedezés új irányokat nyitott a szenzoros rehabilitáció és a neuroterápia területén. Ha az agy képes ilyen kapcsolatok létrehozására, talán egyszer célzottan is „újraköthető” lesz sérült funkciók helyreállítására.

A történet rávilágít arra, mennyire rugalmas és találékony az idegrendszerünk. Egyetlen sérülés elég ahhoz, hogy új valóság szülessen, egy olyan valóság, ahol a hang nemcsak hallható, hanem érinthető is.

És bár ez az eset ritkaságszámba megy, a tudomány számára óriási tanulság, az agy képes újra feltalálni önmagát, ha szükség van rá.

Kapcsolódó írásaink