Montázs
Diplomaták meséltek az életről Észak-Koreában
Pénzes bőröndök, és semmi barátkozás

Észak-Koreában dolgozó volt diplomaták ritka részleteket osztottak meg az életről az egyik legzártabb rezsimben Az elszigeteltségről, a mindennapi élet paradoxonjairól és a furcsa hétköznapokról beszélnek, amelyeket normának kellett elfogadniuk, írja The Telegraph.
Bőröndök készpénzzel – banki átutalások helyett
A szankciók miatt a nyugati diplomaták kénytelenek voltak fizikailag szállítani a készpénzt Phenjanba.
„Minden hónapban én vagy valamelyik munkatársam Pekingbe repült, 30-40 ezer eurót vett fel készpénzben,” – mesélte Mike Gifford, Nagy-Britannia észak-koreai nagykövete.
„Mindenki így tett. A német titkárnak volt egy aktatáskája, rajta a „Német kormány” felirattal – és senki sem csodálkozott rajta.”
A külföldiek számára elérhető árukínálat korlátozott volt, bár paradox módon. „Néha csak Perrier víz volt a hűtőben. Ez remek, de nem mindig Perrier vízre van szükségem” – mondja Gifford.
Szabadság
A nagyobb mozgásszabadság ellenére a társadalmi korlátok mindenütt jelen voltak. Lindsay Miller, egy diplomata felesége, aki két évet élt Phenjanban, így vall: „Ezzel küzdöttem egész idő alatt... Hogyan lehet megtudni, mit gondolnak az emberek, ha nem lehet megkérdezni őket?”
Sikerült barátságot kötnie egy bár tulajdonosával, aki külföldön élt és tudott angolul, de még ő is csak töredékeket osztott meg az életéből.
Kína mint „ablak a világra”
Rendszeres utazások Kínába – nem csak vásárlás céljából, hanem a szabadság érzése miatt is.
„Amikor átkeltek a hídon Kínába, megkönnyebbülten: végre szabadok vagyunk. Nevetséges, de pontosan így érzed magad Észak-Korea után” – emlékszik vissza Thomas Schäfer, kétszeres német nagykövet Észak-Koreában.
Orvosi segítség – csak külföldön
Még egy kisebb betegség is komoly problémát jelenthetett. Alistair Morgan, brit nagykövet így meséli: „A phenjani orvosok nem tudták helyesen diagnosztizálni az egyik diplomata feleségének betegségét. Végül sürgősen Kínába szállították, ahol megállapították, hogy akut vakbélgyulladása van.”
Wi-Fi – csak a legkitartóbbaknak
Még a diplomáciai komplexumok területén is sok kívánnivalót hagyott maga után az internet.
„Lehetett levelet küldeni a Facebookra, de videót letölteni a YouTube-ról – az lehetetlen volt” – meséli Miller.
A világjárvány után sok nagykövetség nem nyitott ki újra. Az okok a biztonsági aggodalmakban és a politikai változásokban keresendők.
„A Covid után komoly segítségre volt szükségük – élelem, gyógyszerek, energia egyáltalán nem volt. És ők Oroszországot választották, amely ezt megadja, kérdések nélkül” – magyarázta Viktor Cha, a CSIS elemzője.
A jelenlét fontos
Bár a körülmények nehezek voltak, a diplomaták meg vannak győződve arról, hogy stratégiailag fontos az országban maradni.
„Olyan üzeneteket tudtunk átadni, amelyeket a külföldi diplomaták nem feltétlenül adtak volna át” – jegyezte meg Morgan.
Donald Trump és Kim Dzsong Un csúcstalálkozói ellenére a kapcsolatok továbbra is romokban hevernek.
„Kim a ország történelmének legnagyobb megaláztatását élte át, amikor Trump még ebéd előtt elhagyta a hanoi csúcstalálkozót. Ezt a hibát nem fogja még egyszer elkövetni” – jegyzi meg Morgan.