Egy viccállam, amely még „háborúba” is keveredett az USA-val

Nos, mondhatni - a Conch Republic nem igazán saját ország de 1982-ben a lakosok úgy érezték, hogy a várost annak tekintik.

Az év márciusában az amerikai határőrség útzárat helyezett el a Florida Keysbe vezető egyetlen útvonalon , megállítva a szigetcsoportba ki- és behajtó autókat, hogy illegális drogok és bevándorlók után kutassanak.

Senki sem lepődött meg azon, hogy ez elég nagy forgalmi dugókat okozott, ami nemcsak az ott élő és dolgozó embereknek okozott kellemetlenséget, hanem a látogatókat is kezdte elriasztani. Key West lakosai érthető módon mindkét okból kifolyólag idegesek voltak. Sokak számára úgy tűnt, mintha a várost ugyanolyan korlátozásoknak vetették volna alá, mint amilyenek az országok közötti határokon tapasztalhatók.

A helyzet megoldására tett kísérlet során először egy bírósági végzést nyújtottak be az amerikai kormány ellen – de ez nem járt sikerrel. Az ítélethirdetés után a bíróság előtt Key West polgármesterét, Dennis Wardlow-t a sajtó arról kérdezte, hogy mit tervez a továbbiakban.

„Hazamegyünk és elszakadunk” – mondta Wardlow. Ha úgy akarták kezelni őket, mint egy idegen országot, nos, akkor akár azzá is válhatnak.

Így született meg 1982. április 23-án a Conch Köztársaság. Aztán, mintha egy új nemzet létrehozása nem lett volna elég munka egy napra, az immár miniszterelnök Wardlow hadat üzent az USA-nak. Ami ezután következett, az a jellegzetesen őrült floridai viselkedés igazán megdöbbentő megnyilvánulása volt.

„A Schooner [egyfajta vitorlás] Western Union John Kraus kapitány parancsnoksága alatt kiment a kikötőbe, és vízilufikkal, kagylóhéjjal és szikkadt kubai kenyérrel megtámadta az amerikai parti őrség DILIGENCE nevű korvettjét. A DILIGENCE tűzoltótömlőkkel vágott vissza, és ezzel kezdetét vette a Conch Republic nagy csatája” – magyarázza a Conch Republic honlapja.

Kevésbé háború, inkább ételcsatáról van szó – ráadásul nagyon rövidre sikeredett. Wardlow gyorsan megadta magát, bár ezután egymilliárd dollár külföldi segélyt kért. Az a pénz persze sosem érkezett meg, de nem hibáztathatjuk a fickót, hogy megpróbálta.

Wardlow erőfeszítései sikerrel jártak abban, hogy az útlezárás megszűnt. A Conch Republic lehet, hogy csak egy tréfás kreáció volt, de a munkát mindenképpen elvégezte.

Manapság a „köztársaságot” inkább „szuverén elmeállapotként” írják le, mint tényleges szuverén államként, de a „függetlenség napját” még mindig minden áprilisban megünneplik, emlékeztetőül arra, hogy még az elszakadásnak sem kell komolyan vennie a dolgot – butasággal is sokat lehet elérni.