A Föld legelszigeteltebb érintetlen törzse

A szentineliek 2018-ban kerültek a nemzetközi címlapokra, amikor egy amerikai keresztény misszionárius illegálisan behatolt a szigetükre, ahol íjjal és nyíllal megölték.

A törzs az Észak-Sentinel-szigeten él, egy Manhattan méretű földdarabon, amely India és Mianmar között található az Indiai-óceánban. Az indiai törvények értelmében tilos a sziget öt tengeri mérföld közelébe menni, elsősorban azért, hogy tiszteletben tartsák hagyományos életmódjukat, és megvédjék őket a kívülállók betegségeitől, amelyekkel szemben nincs immunitásuk.

Kis szigetüktől keletre található egy Andaman-szigetek nevű szigetcsoport, de még ezek a szomszédos közösségek is alig tartanak kapcsolatot a szentineliekkel a feljegyzett történelem során.

„Ezzel ők a világ legelszigeteltebb törzse, mert még szomszédaik sincsenek. A legtöbb érintetlen törzsnek vannak szomszédai, akikkel esetleg valamilyen kereskedelmet folytatnak, vagy akikkel összefutnak az erdőben, de a szentinelieknek tényleg nincs senkijük„ - mondta Sophie Grig, a Survival International vezető kutatási és érdekvédelmi munkatársa az IFLScience-nek. ”A sentineliek elszigeteltségének mértéke egyedülálló” – tette hozzá.

A szentineliek ilyen szélsőséges elszigeteltsége miatt azonban a nagyvilág szinte semmit sem tud arról, hogyan élnek. A 2011-es indiai népszámlálás becslése szerint mindössze 15 ember él az Észak-Sentinel-szigeten, bár a valós szám 100 körül lehet.

A szigetet távolról, csónakból megfigyelő emberek beszámolói alapján úgy vélik, hogy ez a mintegy 100 ember három különálló csoportban él. Településeik két különböző típusú házból állnak: nagy, közös kunyhókból és ideiglenes, falak nélküli, rögtönzött menedékházakból.

„A legtöbbet, amit életmódjukról tudunk, abból tudunk meg, amit a csónakokból távolról láthatunk. Még azt sem tudjuk, hogyan nevezik magukat” – mondta Sophie Grig, a Survival International vezető kutatási és érdekképviseleti munkatársa az IFLScience-nek,

„Volt egy rövid időszak az 1990-es években, amikor a szentineliek tényleg elég közel engedték magukhoz a látogatókat, partra szálltak, és elvettek néhány kókuszdiót. Aztán, senki sem tudja pontosan, miért, de ezt már mégegyszer engedték meg, és újra ellenségesebbek lettek” – mondta Grig.

„Hogy ez azért történt-e, mert néhányan a törzsből betegségeket kaptak el, nem tudjuk” – tette hozzá.

Az őslakosok jogvédő csoportjainak tiltakozását követően India kormánya a kilencvenes évek végén elvetette a kapcsolatfelvétel ügyetlen tervét, és a szentineliek továbbra is ellenségesen viselkednek a külvilággal szemben. A keresztény misszionárius 2018-as halálával együtt az elmúlt években számos olyan incidens történt, amikor a szentineliek agresszívan reagáltak a kívülállókra.

Az Indiai Nemzeti Parti Őrség helikopterrel repülte át a szigetet, hogy megnézze, szüksége van-e a közösségnek segítségre a 2014 decemberében az Indiai-óceánt megrázó pusztító szökőár után. Meglepetésükre egy magányos egyén becserkészte a helikopterüket, és megpróbálta nyilakkal eltalálni azt. Világos, hogy nem kértek segítséget.

Egy másik incidens 2006-ban történt, amikor két indiai halász véletlenül a szigetre mosódott (egyesek szerint egy átmulatott éjszaka után), és a szentineliek azonnal megölték őket.

„Egyértelmű döntést hoztak, és nagyon egyértelmű nyilatkozatot tettek a világ felé, hogy nem akarnak érintkezni, és békén akarnak maradni” – magyarázta Grig. „Ezt senki sem teszi egyértelműbben, mint a szentineliek.”

Ha egy pillantást vetünk a gyarmati korszak alatti történelmükre, könnyen megérthetjük, hogy a szentineliek miért akarnak távolságot tartani a kívülállókkal szemben.

1880-ban Maurice Vidal Portman, a brit királyi haditengerészet tisztje egy csapatot küldött, hogy felvegye a kapcsolatot az Észak-Sentinel-sziget lakóival. A partra érve a szigetlakók a fák közé menekültek, a britek pedig élelemmel léptek a szigetre, és csak elhagyott falvakat találtak. Végül Portman emberei hat embert – egy idős férfit és egy nőt, valamint néhány gyereket - fogtak el, akiket visszaszállítottak a közeli Andaman-szigeteken lévő bázisukra.

„Elkerülhetetlenül mindannyian nagyon betegek lettek. Az idős házaspár meghalt, és a telepesek úgy gondolták, hogy zseniális ötlet lenne a gyerekeket egyszerűen visszadobni a szigetre. A gyerekeket néhány ajándékkal vitték vissza, de szinte biztos, hogy a legnagyobb ajándék, amit magukkal vittek, a betegség volt” – jegyezte meg Grig.

„Nem tudjuk, de lehetséges, hogy a szentineliek azért olyan ellenállóak a kívülállókkal szemben, mert van egyfajta emlékük erről a kapcsolatfelvételről” – vetette fel.

„Több ezer éve, talán több tízezer éve élnek ezen a szigeten. Hihetetlenül egészségesnek tűnnek, és egyértelműen ezt az életmódot választják” - tette hozzá.

„Óriási okunk van az optimizmusra” - zárta Grig.

Az optimizmus ellenére ez nem jelenti azt, hogy a szentineliek – csakúgy, mint a világ mintegy 100 másik érintetlen törzse – ne lennének még mindig veszélyben az erdőirtás, az éghajlatváltozás, a gazdasági kizsákmányolás, a gyarmatosítás és a betegségek terjedése miatt.