Montázs
Milyenek vagyunk, ha „a szerelemnek múlnia kell”?
Mert nem egyforma a szerelmi bánkódásunk

És azt tudtad, hogy nem mindenki ugyanúgy éli meg, dolgozza fel, ha megbántják, ha szakítanak vele, vagy ha éppen ő szakít? Nincs két teljesen egyforma eset, de azért 4 típust el lehet különíteni egymástól aszerint, ki hogyan éli meg a szerelmi bánatot.
Van, aki mérges. Nem, itt most nem arra gondolunk, hogy valaki kétszer-háromszor elismétli, hogy a „Macska rúgja meg!”, és már el is múlt a szerelmi bánat. Sokkal inkább arról, amikor valakiből a csalódás, az őt ért bántás fortyogó dühként tör elő. Nem bír, és talán nem is akar viszonylag nyugodtan beszélni az exéről, a vele kapcsolatos dolgokról. A benne élő bosszúvágyról ne is beszéljünk, elégedettséggel töltené el, ha a másiknak finoman szólva, nem a legjobban alakulna a sorsa. Ha ez az állapot csupán pár hétig, hónapig tart, és lecsillapodnak a kedélyek, nincs nagy baj. Ám ha évekig húzódik, akkor bizony akár szakembert is érdemes felkeresni.
A teljes ignorálás! Akad, akinek csakis úgy megy a felejtés, ha teljesen kitörli a másikat az életéből, mindennapjaiból és amennyire lehet, az emlékezetéből is. Mi sem természetesebb, hogy a közösségimédia-felületeiről lekerülnek a közös fotók, közös emlékek, és a kedvenc éttermet, kedvenc, természetesen közös helyszíneket is elkerüli. Probléma abban az esetben lehet, ha közös volt a baráti kör is. Akkor jön az osztozkodás!
Akik számára ez egy lehetőség! Természetesen ők is bánkódnak, hogy vége, elmúlt, hiszen senki sem úgy ugrik bele egy kapcsolatba, hogy akkor ennek majd egyszer vége lesz. Ám vannak, akik igyekeznek levonni a tanulságokat, tanulni a saját és a másik hibáiból, és optimistán tekintenek a jövőbe, bíznak abban, hogy a jövő szebben, jobban alakul majd. Nincs bennük harag az egykori szerelmük iránt, és igyekeznek jó kapcsolatot ápolni vele.
Akik túlidealizálják! Úgy érzik, soha nem találnak majd olyan partnert, mint az előző. Nem veszik észre a hibákat, sem a saját, sem a másik tetteit, viselkedését illetően. Ha nincs mellettük a megfelelő ember, emberek, nehezen lábalnak ki a bánatból, hiszen mindig az újrakezdésben bíznak.